A közkedvelt ormányos

Az elefántfélék három ma élő faja az ormányosok rendjének egyetlen ma is élő családját alkotja. Nem olyan régen bizonyosodott be, hogy az erdei elefánt, nem az afrikai elefánt alfaja, mint addig hitték a tudósok, így az ázsiai elefánttal együtt háromra emelkedett az elefántfajok száma. A család többi tagja, így a mamutok, és a Stegodon nem tagjai is, illetve a hatalmas Elephas recki már régebben kihalt.

Az elefántfélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén, borjú szavakkal jelöljük. Az elefántok a ma élő legnagyobb szárazföldi állatok, és egyben a legtermetesebb szárazföldi emlősök. A legnagyobb elefántot 1974-ben lőtték ki Angolában: a hatalmas bika 4 méter magas volt és tíz tonnát nyomott. A rekordméretű állatok vemhessége is rekordhosszúságú. Mintegy 22 hónapig tart. Az elefántok sokáig élhetnek, akár 70 évig, sőt tovább is.

Számos lelet tanúsítja, hogy őskori emberőseink fogyasztottak elefántféléket, az ókor több civilizációjában pedig a hadsereg fő csapásmérő erői voltak. Indiában mindmáig kultikus tisztelet övezi őket. Később kedvelt cirkuszi attrakciók és állatkerti látványosságok, illetve az erőgépek helyettesítői lettek. Mindeközben folyamatosan vadásztak rájuk, elsősorban agyaruk, az elefántcsont miatt, ami számos luxuscikk alapanyaga. Az elefántagyarak olyan speciális, fogzománcot nem, csak dentint tartalmazó metszőfogak, amelyek többek között a táplálék kiásására, mozgatására és harcra szolgálnak. Ma minden elefánt szigorúan védett.

Az elefántokat előszeretettel alkalmazták már az ókori indiai és perzsa hadviselésben is. Nagy Sándor az ellenük való védekezés megfelelő módját is megtalálta. Utódai a diadokhoszok, az elefántokat falanxszal kombinálva létrehozták az i.e. III. század hadviselési technikáját. Az ormányosok hátára fából készült tornyot erősítettek, amelyben egy dárdavető és legalább egy íjász foglalt helyet, míg a hajtó, csaknem mindig indiai, maga is részt vett a harcban dárdával vagy íjjal. Pürrhosz épeiroszi király, Nagy Sándor unokatestvére, elefántjaival halálra rémítette a rómaiakat, különösen a lovasságot, mivel a lovak nem állhatták az elefántok szagát. Hannibál is széleskörűen alkalmazta a harci elefántokat a második pun háború idején. Az elefánt azonban a harci kürtök hangjára, vagy a dárdák okozta sebek miatt könnyen megvadult, és ilyenkor barátot, ellenséget egyaránt összetiport. Az elefántokat a makedónok gyakran bőrponyvákkal és fémből készült páncélzattal védték a sebesülés ellen.

Napjainkra az elefántok száma erőteljesen lecsökkent, elsősorban élőhelyeik fogyatkozása és a vadászat miatt. Így például 1979-ben még mintegy 1 300 000 elefánt élt Afrikában, 1989-ben már csak 600 000. A 2010-es évek elején a vadon élő ázsiai elefántok számát 37000-57000 közé teszik. A visszaesés látványos méretű. A háziasított példányok száma mintegy 15000. Ezért az elefántfélék minden faja védett.

Az elefánt kedves, barátságos állat, növényevő. Érdekesség, hogy az elefántok gyomra emésztés közben nagy zajt kelt, azonban az elefánt képes emésztését felfüggeszteni, ha úgy ítéli meg, hogy ez a zaj felhívná rá a ragadozók figyelmét. Az elefánt Afrika jelképes állata, hosszú ormányával jellegzetes állat. Rengeteg rajzfilm hőse, ilyen Dumbo, a Walt Disney rajzfilmjében, vagy Kíváncsi Fáncsi a magyar rajzfilmben.