Ismerd fel, mikor szomorú az ebed

A cikkünk elején megtudhatod, hogy már kutatások támasszák alá azt, hogy a gazdi meg tudja állapítani, milyen hangulatban van a kutyusa. Ezt követően megtudhatod, hogy van-e lelkiismeret furdalása a kutyáknak. Jó olvasást kívánunk!

Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport tagjai bizonyították, hogy az emberek nagyjából azonos akusztikai szabályszerűségek mentén „értékelik” a kutyák hangjait, mint saját hangjaikat, ez a magyarázata annak, hogy képesek arra, hogy felismerjék a kutyák hangulatát. Az ember a kutya hangjaira figyelve megtudhatja mit is akar az eb. E kutatások megerősítették azt, ami a kutyatulajdonosok régóta állítottak. Eszerint meg tudják mondani, hogy kedvencük boldog, szomorú, vagy mérges esetleg izgul mindezt a kutyák hangját figyelembe véve.

Van-e lelkiismeret-furdalása a kedvencünknek?

Sok kutyatulajdonos állítja, hogy megfigyelte, amint kutyája bűntudatosan viselkedett, miután rossz fát tett a tűzre, mintha csak bocsánatot kérne a vétségéért. Ilyenkor vajon az emberek ruházzák-e fel kutyáikat emberi érzelmekkel, melyekkel a valóságban nem rendelkeznek, avagy a kutyafélék csakugyan képesek lelkiismeret-furdalást érezni?

A legkézenfekvőbb magyarázat az olyan kutya szokatlanul alázatos viselkedésére, amely „áthágta a szabályokat", az, hogy gazdája gerjedező haragjára reagál. A kutyák kiváló észlelői az úgynevezett „szándékmozdulatoknak" - az olyan árulkodó apró jeleknek, amelyek arra utalnak, hogy valami hamarosan történni fog. A kutyagazda, aki haragjának készül kifejezést adni, esetleg öntudatlanul megfeszíti egész testét, mielőtt elkezd kiabálni az állatra, a kutya pedig megérzi és értelmezni képes e feszültséget, és ennek megfelelően viselkedik. Ha tehát alázatosan közeledik, még mielőtt megszidnák, akkor talán csak helyesen sejtette meg, mi is következik. Ez a fajta azonnali reakció nem nevezhető bűntudatnak. Némelyik kutyatulajdonos viszont váltig állítja, hogy észlelte kutyája alázatos viselkedését, mielőtt még a „bűntettet" ő egyáltalán felfedezte volna. Például a bezárt szobában egyedül hagyott kutya előbb-utóbb megtiszteli a szőnyeget vagy, merő unalomból, szétrág egy papucsot vagy kesztyűt, vagy egyéb kárt okoz, csak hogy elfoglalja magát. Ha korábban már megtanulta, hogy az ilyen viselkedés tilos, akkor gazdája hazatértekor hajlamos szokatlanul barátságos vagy inkább furcsán alázatos magatartást tanúsítani. Ha pedig a gazdának még nem volt alkalma meggyőződni az okozott kárról, akkor viselkedése semmiképpen sem sejtetheti kutyájával a „közelgő dühkitörést". így hát a kutya viselkedése teljesen független békítési kísérlet, amely azon a felismerésen alapul, hogy valami „rosszat" tett. Ez pedig azt jelenti, hogy a kutya végül is képes lelkiismeret-furdalást tanúsítani.

Hasonló viselkedést farkasoknál is megfigyeltek. Egy csoport éhes, fogságban tartott farkasnak bedobtak egy nagy darab húst úgy, hogy az egyik gyengébb állat kapja el. Ez az alacsonyabb rangú állat el is kapta az eledelt, és befutott vele egy sarokba. A rangidős farkasok közeledtére vicsorogva, fogát csattogtatva védte zsákmányát. A farkastársadalomban a társas viselkedés egyik szabálya, hogy a táplálék birtoklása érvényteleníti a ranglétra szerinti viszonyokat. Más szóval: akármilyen magas vagy alacsony rangot élvezzen is az állat társadalmi státusa szerint, ha a foga közé kaparint egy darab húst, az elvitathatatlanul az övé. Még a falka legerősebb tagja sem veheti el tőle ilyenkor. Létezik egy úgynevezett „birtoklási zóna", mely mintegy harminc centiméternyire terjed a táplálkozó farkas szájának körzetében, és e zónahatár sérthetetlen.