Hatalmas teknősök
hirdetés
Az állatvilágba rengeteg olyan egyed tartozik, amely úgyszólván nem mindennapi teremtés. Sajnos egyes fajok veszélyeztetettek és a kihalás szélén állnak, így pedig még kevesebb az esélye annak, hogy a fiatal generáció megismerje ezeket az állatokat. Mi viszont igyekszünk ezekről az állatokról tartalmas információval szolgálni. A mai cikkünkben is egy különleges állat kap szerepet, mégpedig a teknős.
Galápagosi óriásteknős (Testudo elephantopus). Bármennyire is hihetetlen, de a testsúlyuk eléri a 250 kg-ot, az életkoruk pedig akár meghaladhatja a 200 évet is. Az őseik viszonylag kistermetű szárazföldi teknősöknek számítottak, de valamilyen úton-módon a tengeren keresztül eljutottak a szigetekre, ahol valóságos óriásokká fejlődték ki magukat. Ennek a nagy mértékű növekedésnek az okait viszont nem teljes tisztázták mai napig sem. A szigeti viszonyok között több hüllő- és madárfaj idővel óriássá lesz, viszont ezzel ellentétben egyes emlősök pedig törpékké válnak. A táplálkozást tekintve, a galápagosi óriásteknősök növényi anyagokat, kaktuszokat, hajtásokat fogyasztanak. A szigetcsoport egyik szigetéről nem képesek eljutni a másikra, ezért az elszigeteltség révén 10 alfajuk alakult ki. Sajnos, ezeknek egy részét már kiirtották. A 17-19. században ezrével rakták hajókra a teknősöket, majd élelemként elfogyasztották. Ellenségei közt megemlíthetjük a szigeteken elszaporodott sertéseket, patkányokat, hiszen a tojásaikat megeszik. Továbbá a szabadon kóborló szamarak és kecskék pedig a növényi táplálékot fogyasztják el, még mielőtt a lassan, komótosan mozgó teknős falatozna. Az állatkertekben képesek csak szaporodásra, a mai állatvilág mellett. A Galápagos-szigetek szigorú védelem alatt állnak, viszont az ősi, szigeti állatfajok megóvása meglehetősen kemény dió.
hirdetés
Levesteknős (Chelonia mydas). Akik dobtak egy hátast az galápagosi teknős méretétől, azok kapaszkodjanak meg… A jelenkorban élő tengeri fajok között ugyanis a levesteknős a legnagyobb, hiszen eléri a 2-4 métert és akár az 500 kg-os tömeget is. Csak viszonyításképpen, egy hizlalt sertés 150-200 kg körül szokott lenni, egy átlagember pedig 100, 100 alatt szokott lenni.Ugyanakkor ilyen nagy példányok napjainkban már nem kerülnek elő. A tengeri teknősök családjába tartoznak és a vízi élethez alkalmazkodott. A teste lapos és áramvonalas, páncélja könnyű, a lába pedig evezőszerű. Hát - és haspáncélja között nincsen merevítő csontrendszer, ezért ha a partra mászik, légzési nehézségekkel küzd. Tengeri algákat és hínárokat fogyaszt. Leginkább a Karib-tengerben és a Mexikói-öbölben található meg. Ő sem menekül a vadászoktól, hiszen rendszeresen vadásszák, a húsából pedig leveskonzervet készítenek. Ez annyira elterjed, hogy a teknősleves fogyasztása sok helyen már státusszimbólum lett. Egész életét a tengerben tölti, viszont a nőstény a szárazföldön rakja le puha héjú tojásait. Ehhez viszont nem megfelelő akármilyen partszakasz. Sajátos, homokos partra van szüksége. Az ilyen „tojásrakó szigeteket" vagy partszakaszokat százmillió évek óta keresik fel a levesteknősök, mondhatni hagyomány. A nőstény 14 naponként ismétli meg a tojásrakást, egy-egy alkalommal átlagosan 75-200 tojást hagy a homokba gondosankiásott gödörben. Sajnos a tojások azonban nem mindig kelnek ki, sőt. Gyakran az ember veszi el, gyakran pedig gyíkok, majmok, illetve kisebb ragadozók kifosztják a teknősfészket. A fiatal állatok rögtön kikelésük után a tengerbe vergődnek, ahol viszont már várják őket az éhes cápák és barrakudák. A tengeri teknősök fennmaradását csak a „tojásrakó partok" hathatós védelme biztosíthatja. Továbbá eddig is valóságos csodának számított a fennmaradásuk.