A zebrák társas élete

Első pillantásra azt hihetnénk, hogy minden zebra egyforma, pedig mi sem áll távolabb az igazságtól, mint ez a kijelentés.

Ha tüzetesebben szemügyre vesszük a lófélék családjának ezeket a sajátosan fekete-fehér csíkos tagjait, észrevesszük, hogy mindegyiknek egy kicsit más a testalkata, a csíkozása. E patások népes csordákba verődnek az afrikai szavannákon, gyakran más fajokkal is elegyednek. Első megfigyelőik arra a következtetésre jutottak, hogy a csordák nem szerveződnek közösséggé, de ma már ismeretes, hogy ezeknek az állatoknak igen bonyolult a társas viselkedésük.

A zebrák a páratlanujjú patások (Perisso-dactyla) rendjén belül a lófélék családjába tartoznak. Afrikában három fajuk (illetve mindhárom fajnak több alfaja) él: az alföldi zebra, a hegyi zebra (Equus-zebra) és az Afrikában legnagyobb termetű, illetve legsűrűbb csíkozású Grevy- vagy zsinóros zebra. Az előbbi két faj csordafelépítése igen hasonló, a Grevv-zebráéttől eltérő. Mindhárom zebrafaj nappali, azaz diurnális állat.

Bár a csoportok éjszaka pihennek, néhány egyed állandóan éberen őrködik. Virradatkor az alföldi és a hegyi zebra csapatai elindulnak új legelőt keresni. Minthogy ezek az állatok silány minőségű, durva rostos pázsitfűféléken és cserjéken élnek, nagy mennyiséget kell elfogyasztaniuk, hogy elegendő tápanyaghoz jussanak. Ezért ébrenlétük idejének akár 80%-át is legeléssel töltik, és élelemkeresés közben naponta 15 kilométernél is nagyobb távolságot tesznek meg. A víz létfontosságú számukra, rendszerint déltájban keresik föl az ivóhelyeket. Olyan vidékeken, ahol nem akad más vízforrás, a zebrák 1 méter mélyre is leásnak a kiszáradt folyómedrekben.

Háremhölgyek

A hegyi és az alföldi zebrák alapvető társas egysége a hárem. E csoportba legfeljebb 6 kanca (nőstény) és a csikóik tartoznak. Minden háremet egy ivarérett csődör (hím) irányít, együttesen csordát alkotnak. Ezek a csordák igen tartósak - a kancák élethossziglan együtt maradnak, és többnyire hűségesek a párjukhoz. Időnként újabb kancákat is maguk közé fogadnak. Ha egy nőstény egyszer belép a hárembe, többé nem hagyja cl. Amikor eleséget és vizet keresnek, a rangidős kanca vezeti a csapatot, a csődör hátul vagy a szélen marad, figyel, nem közeleg-e veszély, védelmezi a háremet a többi hímtől és a ragadozóktól. Ha a kancák túl messzire elkóborolnak, hangos, szamárbőgésszerű kiáltásokkal visszahívja őket.

A kancák között a háremben eltöltött idő szerint szigorú hierarchia alakul ki. Szoros kapcsolat fűzi a nőstényeket egymáshoz, s ezt kölcsönös testápolással is elmélyítik. A többiek azonnal észreveszik, ha a hárem valamelyik tagja hiányzik, és a keresésére indulnak. Szaguk és teljesen egyedi csíkmintázatuk alapján ismerik föl egymást az egy csapatba tartozó állatok.

A csődör úgy alakítja ki a háremét, hogy családjaiktól magához csábítja az éppen szaporodóképessé vált kancákat. Erre körülbelül a nőstények 18 hónapos korában kerül sor. A fiatal kancák magukra vonják a csődörök figyelmét, s azok versengeni kezdenek értük. Összecsapásaik egészen elvadulhatnak, rúgják-harapjákegymást, olykor súlyosan meg is sebesítik vetélytársukat. Nem biztos, hogy a fiatal kanca csatlakozik a kegyeiért küzdő első csődör háreméhez. A párviadalok addig folytatódnak, amíg a kanca vemhes nem lesz, ekkor csatlakozik annak a csődörnek a háreméhez, amelyik megtermékenyítette.

A hím csikók körülbelül kétévesen hagyják el szüleik csordáját, ekkor 2-15 egyed összeáll, és agglegénycsordát alkot. Ezek a csapatok is elég tartósak. A legöregebb csődör tölti be a vezető szerepet. A fiatal hímek addig maradnak itt, amíg saját háremet nem gyűjtenek, erre gyakran 4-5 éves korukban kerül sor. Az ifjú csődör párviadalban esetleg legyőzheti az addigi családfőt, ekkor átveszi a hárem kancáit, ám ez nagyon ritkán fordul elő. A kiszorított csődör ettől kezdve magányosan él.

Mind az alföldi, mind a hegyi zebra csordái népes, olykor többezres létszámú csapatokba verődnek, amikor legelni és vándorolni indulnak. E csapatok azonban nem szigorú hierarchia szerint épülnek föl, és később többnyire szét is bomlanak. Gyakran más fajokkal, például gnúkkal, antilopokkal is társulnak, ez kölcsönösen előnyös mindegyik faj számára.