Ezért szeretik a kan kutyák a mellüket vakartatni
hirdetés
Ha a kan kutya szügyét a mellső lábai között vakargatjuk, az igen kellemes érzés számára. Ennek okát nem nehéz kitalálni. Amikor felkapaszkodik a szukára, és újra meg újra meghágja, a szügye ritmikusan dörzsölődik a szuka hátához. Kezünkkel ezen a ponton dörzsölgetve automatikusan megszólaltatjuk az élvezet pavlovi csengőit tudatalattijában. Ez az érintkezési forma tehát különösen hasznos, ha dicsérni akarjuk kan kutyánkat.
Csiklandozzuk vagy vakargassuk bármelyik kutyát a füle mögött: láthatólag örömet szerzünk neki. Ennek ugyancsak szexuális a jelentősége, hiszen a fül nyalogatása, szimatolása és harapdá-lása a kutyaudvarlás előjátékához tartozik.
hirdetés
Ha egy játékos kutyát gyengéden eltaszítunk magunktól, igen kellemes izgalomba hozzuk. Ez abból adódik, hogy akaratlanul is társává szegődtünk harci játékában. A játékos kedvű kutya erre azonnal előreugrik, mintegy sürgetve bennünket, taszítsuk vissza újra, és a játék így folytatódhat, sőt játékos harapdálássá fajulhat, amikor is a kutya gyengéden foga közé szorítja a kezünket, vagy hagyja, hogy mi megragadjuk a pofáját. Amíg a hadmozdulatok mindkét fél részéről kellőképpen gyengédek, ez a fajta játékos kapcsolatteremtés csak szorosabbá fűzi a gazda és kutya közötti köteléket, miként a kölykök közt is ezt a célt szolgálja.
A kutya simogatása talán a legközönségesebb formája az állatés gazdája testi érintkezésének. A simogatásnak számunkra különleges jelentősége van, hiszen ezt alkalmazzuk emberbarátaink és szeretteink ölelésekor. így aztán kutyánk hátának cirógatása öntudatlanul is azt az érzést sugallja, hogy valamely közeli barátunkkal kerültünk meghitt kapcsolatba. A kutya szemszögéből azonban ez másként értékelendő. A kutyák, ugye, nem szokták egymás hátát simogatni, tehát mit jelenthet számukra ez a cselekedet? Kínálkozik a válasz, hogy a simogatást „bökdöső" vagy „szagláló" kapcsolatfelvételnek tekintik. Elvégre ezt teszik a kölykök az anyjuk hasával, és az alsóbbrendű kutyák így lépnek fel a domináns ellenféllel szemben. Így aztán kedvenceink számára ez a fajta érintkezés rendkívüli jutalomszámba mehet. Nyilván részünkről megadásnak fogják fel az ilyen viselkedést, ám mivel tudván tudják, hogy a falkavezért mi testesítjük meg, magatartásunkat egyféleképpen magyarázhatják: amolyan megnyugtató gesztusnak. Amikor ugyanis a vezérkutya meg akarja nyugtatni alárendeltjét, alázatosságot mímelő pozitúrában közeledik hozzá, hogy félelmét feloldja. A simogatás ilyesmit jelenthet kutyáink szemében.
A hosszú selymes szőrű kutyák olykor arra késztetnek bennünket, hogy simogatásból cirókálásra váltsunk át, mintha nem is kutyát, hanem macskát dédelgetnénk. Ezzel ugyan nem gyakorolunk akkora hatást az állatra, de a gyengéd tisztogatás érzetét keltő cirógatás az anyjával töltött legkorábbi időszakra emlékeztetheti, amikor még mint aprócska kölyköt az anyaállat hatalmas nyelve nyalogatta.
A gyerekek különösképpen szeretik a kutyát kényeztetni, és az a végtelenségig képes eltűrni az ilyen bánásmódot. Ezt a fajta érintkezési formát azért fogadják el olyan készségesen, mert az alomtestvéreikkel töltött napokra emlékezteti őket, amikor még mindannyian egy kupacban élvezték a biztonságot és meleget, és anyjuk teste ölelte körül őket a vacokban.
Végezetül: sok kutya élvezi, ha a pofáját kétoldalt dörzsölgetik, főként az állkapocsvonal mentén. Az érintkezésnek ezzel a formájával az ember afféle gyógyírt nyújt, amit az állat gyakran önmaga kénytelen megszerezni magának. Az olyan kutyák, amelyek szájüregében, különösen a fogtájékon enyhe irritáció lép fel,előszeretettel dörgölik pofájuk oldalát bútorok kemény széléhez. A gazda azzal, hogy a kellő helyen vakargatja vagy dörzsölgeti őket, elvégzi helyettük a munkát, amit persze értékelnek.
Amiért a kutyák nem rajonganak, az a fürdetés és kefélés tetőtől talpig, amit pedig kiállítások előtt a díjak reményében el kell viselniük. Az órákig tartó alapos csutakolás és frizírozás értelme sehogy sem fér a kutya fejébe. Szerinte mindez fölösleges eltúlzása a tisztálkodás kutyatársadalombeli szerepének. Mivel azonban négylábú lévén, a háznéppel szemben alárendelt helyzetben van, nincs más választása, mint eltűrni a dolgot oly szenvtelenül, akár valamely kutyafeljebbvalója zsarnokoskodását. Az ember csakugyan szerencsés, hogy ilyen együttműködésre kész társas lény lehet a legmeghittebb állati társa.