Honnan, milyet, mekkora macskát válasszunk magunknak?

Honnan hozzuk a cicát? Kandúrt vagy nőstényt? Kölyök vagy felnőtt macska? Fajmacskát vagy közönséges cicát? Egy macskát vagy többet? Hosszú- vagy rövid szőrűt?

Ha városban lakunk, esetleg állatkereskedésből vásárolhatunk macskát, de jelenleg inkább az a leggyakoribb, hogy családi vagy baráti körben született vagy esetleg befogadott kóborló kismacska kerül a gazdihoz. Komolyabb állatkereskedésekben a kölyköknek van kifutójuk, játék- és mászási lehetőségük, toalett-ládájuk, tágas ketrecben tartják és megfelelően gondozzák őket.

Ha fajtatiszta cicát szeretnénk, akkor érdemes tenyésztőhöz fordulnunk, aki szívesen megmutatja állatait. Az elkötelezett macskarajongók állatmenhelyről is beszerezhetnek maguknak kiscicát vagy az utcáról is befogadhatják az elárvult kölyköt, de olyan esetben fokozottan számolnunk kell az esetleges betegségek megjelenésével.

Kandúrt vagy nőstényt?

Előre meg kell fontolnunk, hogy milyen nemű legyen a cica. A nőstények gyengédebbek, kisebbek, jobban szeretik a simogatást, mint a hímek, de ivarérettkor után sok gond van velük. Korán (akár már 5-6 hónapos korban) megkezdik az ivarzást, és ez nagyjából 14 napos ciklusokban ismétlődik. Ha módja van rá, akkor ilyenkor kiszökik, és párt keres magának. Évente 2-3 almot is szülhet, így életében akár 100 utódnak adhat életet. Ezért nemcsak a szüléssel járó kellemetlensége, valamint egyes betegségek megelőzése miatt javasolt a nőstény macskát ivartalanítani, hanem ezzel egy kijáró macska nem kívánt szaporulatát is megelőzhetjük, csökkenthetjük a kóborló, beteg, betegséget hordozó állatok számát, ami fontos állatvédelmi szempont. Nem véletlen, hogy az állatvédő szervezetek kifejezetten javasolják mind a kandúrok, mind a nőstények ivartalanítását.

A felnőtt hím tartása sok kellemetlenséggel jár, ivarérett korára alakul ki fröcskölési szokása, ehhez vizeletét használja (megfelelő időben elvégzett ivartalanítással ez a probléma is megelőzhető). Ha teheti, gyakran elcsavarog, a környék kandúrjaival állandó csatákat vív, sebeket és sérüléseket szerez. A sérülésekkel akár gyógyíthatatlan fertőző betegségeket (leukózis, FIV) is kaphat, illetve továbbadhat. Ha nincs szabad kijárása, akkor panaszosan nyávog.

Kölyök vagy felnőtt macska?

A macskakölykök 7-8 hetes korukig maradjanak az anyjuk és testvéreik között, ami számukra biztonságot nyújt, a további egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen. Ez idő alatt megtanulja, hogy a kutya, az idegen ember, az autó veszélyes lehet.

A 8-9 hetesnél idősebb macskáknál viszont már problémát okozhat az, hogy előrehaladt az eredeti környezethez való idomulásuk, így gyakran elkóborolhatnak.

Fajmacskát vagy közönséges cicát?

A ritka fajtatiszta macska több tízezer vagy akár több százezer forintba is kerülhet, a "közönséges" cicát pedig legtöbbször ajándékba kapjuk vagy befogadjuk.

Ami az intelligenciát illeti, az egyes macskák között néha elég éles különbségek vannak. Vannak úgynevezett túltenyésztett "butusok", a fehér macskák között lehetnek süket állatok, és akadnak olyanok is, amelyek csak császármetszéssel tudnak kölykezni, vagy ha jelen van a gazdájuk is. Ezeket a macskákat nem javasoljuk tartásra, még ha díjazottak is.

Egy macskát vagy többet?

Nagy lakásban vagy ha kertünk van, tarthatunk két állatot, lehetőleg egy alomból való testvéreket. Ők jól ismerik egymást, játszhatnak egymással, de lehetőségük van arra, hogy kitérhessenek egymás útjából. Fontos, hogy minden állatnak legyen külön pihenőhelye. Ha a testvérek egyike kandúr, a másik pedig nőstény, akkor legkésőbb 7-8 hónapos korukban feltétlenül kasztráltassuk, illetve sterilizáltassuk őket.

Hosszú- vagy rövid szőrűt?

A hosszú szőrű állatok több gondozást igényelnek, mint a rövid szőrűek, különösen szőrváltás idején naponta kell őket fésülnünk, a közbülső időben pedig legalább 2-3 naponta. Hobbitartásra minden esetre a keverék cicákat javasoljuk, mert bár vadabbak és kevésbé háziasíthatók, mint a beltenyésztett példányok, de sokkal szívósabbak, és a jellemük is jobban hasonlít egy igazi macskáéra.

A napi fésülésre már kölyökkorban rá kell szoktatni a macskát, ez különösen a hosszú szőrűeknél fontos (ilyenkor a gazdi szeretetét és törődését is jobban érzi az állat). Némely fésüléshez nem szokott hosszú szőrű macskát nyugtatóval, esetleg állatorvosi segítséggel felületes, enyhe altatásban lehet csak megfésülni. Ilyenkor gyakran már nem is lehet az összecsomósodott, összefilcesedett bundát kikefélni, hanem a csomókat ki is kell vágni.

A rövid szőrű macskák rendben tartása sokkal könnyebb, mert durva felületű nyelvükkel képesek rendben tartani bundájukat, így maguk gondoskodnak a kilazult szőrszálak eltávolításáról. Ez azonban korántsem helyettesíti a fésülést, amit rövid szőrű macskák esetében 2-3 naponta kell elvégezni.

Betegségtünetek a választandó cicánál

• Amikor kiválasztjuk a kölyköt, a következőkre különösen ügyeljünk:
• A kismacska szőrzete sűrű és puha tapintású, soha nem lehet borzolt.
• Nem szabad, hogy a szem könnyezzen vagy váladékos legyen.
• A fehér színű, fajtatiszta macskák gyakran süketek. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha játék közben a kölyök háta mögé kerülünk, hívogatással, újságpapír zörgetésével megpróbáljuk magunkra felhívni a figyelmét.
• Az egészséges állat orra meleg, száraz, de soha nem forró.
• A fül belseje mindig tiszta.
• A piszkos, ürülékkel szennyezett, beragadt végbéltájék hasmenésre utal.
• Fölemelve érezzük, hogy az állat mindenütt jól ki van párnázva.
• A has sose legyen túl kövér és puffadt, csak közvetlenül étkezés után.
• Az egészséges kismacskák sokat játszanak és hancúroznak egymással, papírgalacsinokkal és cérnagomolyaggal, ugyanakkor kisebb-nagyobb alvási szüneteket tartanak néha minden átmenet nélkül, a játék legteljesebb hevében is.
• A beteg kismacska többnyire apatikus, közömbös.

Viselkedés

A macska igazán soha nem lesz háziasított állat, s bár nagyon kötődhet a gazdájához, természetesen jobban érzi magát szabadon, és ha kidobják, a lakáshoz szokott macska is megél. Ha hazaérünk, nem ugrik a nyakunkba, mint egy kutya, de mindenhová követ, macskamódra üdvözöl, orrocskáját orrunkhoz érinti, fejét arcunkhoz simítja, dorombol, és ha leülünk egyből az ölünkbe telepszik, hogy simogassuk meg. Ha viszont olyan kedve van, akkor kitér a gazdi simogatása elől, esetleg fújva vonul el kedvenc melegedőhelyére.