Jak, a veszélyeztetett állatok egyike
hirdetés
A jak a különféle vadtulkokkal, a kecskékkel, a juhokkal, az antilopokkal, a bölényekkel, a házi szarvasmarhával és más páros ujjú palásokkal együtt a tülkösszarvúak - más rendszertani elnevezés szerint a szarvasmarhafélék - családjába tartozik. Elterjedési területe Tibet, valamint körülötte Kína, India és Nepál hegyvidékei.
Mára talán csak néhány száz vad- vagy gyapjas jak maradt, bár közvetlen rokona, a kisebb termetű házi jak Közép-Ázsiában mindenütt megtalálható. Becslések szerint több mint 12 millió egyede él, s szolgáltat húst, gyapjút, bőrt meg tejet, ráadásul teherhordó állatként is hasznot hajt.
hirdetés
A vad jak
Tagbaszakadt, impozáns méretű állat a vadjak. A kifejlett bika tömege több mint 1 tonna is lehet, marmagassága meghaladhatja a 2 métert. Két hegyes, görbe szarvának a csúcsa között csaknem 1 méter a távolság. A tehén jóval kisebb a hímnél, testtömege körülbelül 350 kilogramm, a szarva is ezzel arányosan szerényebb méretű. Az állat nem bőg, mint a tülkösszarvúak családjának többi tagja, hanem röfög, akár a sertések. Innen ered a faj latin elnevezése: Bos yrunniens, azaz „röfögő marha".
Észak-Tibet havasi tundráin, magashegyi pusztaságain él, de elterjedt a Tibettel határos Hszincsiang és Csinghaj tartomány felföldjein is. A tengerszint feletti magasság ezeken a helyeken 4000-6000 méter, a hőmérséklet akár-40 °C alá is süllyedhet. A csapadék leginkább jégeső és hó formájában hullik le, mennyisége évente mindössze 100-300 milliméter; a felszíni vízfolyások ritkák, a tavak pedig sós vizűek és ivásra alkalmatlanok. Nem meglepő, hogy ezek a vidékek szinte teljesen lakatlanok. A vadjak azonban kiválóan alkalmazkodik a szélsőségesen mostoha körülményekhez. Hosszú, vastag, egészen tömött gyapja és tömör testfelépítése segíti, hogy ellenálljon a dermesztő hidegnek. Még a vérében található hemoglobin (oxigénszállító anyag) szerkezete is sajátos, valószínűleg megkönnyíti az állat életben maradását a nagy magasságokon, a ritka levegőn.
A jak pázsitfűféléket, egyéb lágyszárúakat és zuzmókat fogyaszt. A fennsíkokon gyér a növényzet, ezért az állatnak nagy távolságokat kell bejárnia, hogy elegendő táplálékhoz jusson. Behemót testéhez képest meglepően fürgén mozog, hasított patájával ügyesen kapaszkodik a nemegyszer síkos, jeges terepen. A mély hóban a vadjakcsorda libasorban halad, mindegyik állat az előtte lévő lábnyomaiba lép.
A tehenek és borjaik az év legnagyobb részében legalább tízesével Összeverődve legelésznek. Régente egy-egy csordába több százan is összegyűlhettek, de mára annyira megritkult a populáció, hogy ekkora csoportot már nem látni. A hímek magányosan vagy kis agglegénycsordákban kóborolnak, a párzási időszakban viszont megvívnak a nőstényekért, és négy-öt tehénből álló háremet gyűjtenek maguk köré. A vemhesség kilenc hónapig tart, a borjút az anyja legalább egyéves koráig gondozza. A vadjakok Öt-nyolc éves korukban válnak ivaréretté, és körülbelül 25 évig élnek.
Veszélyeztetettség
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a sebezhető kategóriába sorolta a vadjakot, minthogy az utóbbi tíz évben teljes állományának legalább 20%-a elhullott, az élőhelye csökkent, az állat pedig egyre kedveltebb vadászzsákmány lett. Mai elterjedési területe csupán mintegy 20 ezer négyzetkilométer, ami a szűkös táplálékforrásokat tekintetve nagyon kicsi. Az állat hivatalosan teljes védelmet élvez.
Forrás: wikipedia.org
Képek: termeszettar.hu