Mennyire jó a kutya látása?

A kutyák jól látnak, de látásuk sok szempontból különbözik a miénktől. Hosszú évekig azt gondolták, hogy nincs színlátó képességük, és abszolút fekete-fehér színvilágban élnek.

Ma már tudjuk, hogy ez nem így van, noha a színeknek nincs különösebb jelentősége számukra. Retinájukban a pálcikák és csapok aránya a pálcikák irányába tolódik el, ellentétben a mi szemhártyánkkal. A pálcikák a fekete-fehér látást segítik elő derengő fényben: a csapok a színlátást szolgálják. A kutyák „pálcikákban gazdag" szeme tehát különösen alkalmas az olyan napi ciklus esetén, amelynek során a hajnali és alkonyati tevékenységek kerülnek előtérbe. Ez krepuszkuláris életritmus néven ismert, és az emlősök többségének életmódjára jellemző. Az ember ettől eltérően nappali életet él, így a látásmódját illetően nem számít tipikus emlősnek.

A csapok csökkent száma a kutyák recehártyájában arra mutat, hogy nincsenek az emberéhez hasonló színdús élményeik, de azért nyilván képesek érzékelni bizonyos fokú színskálát a saját kutyavilágukban. Ahogy Gordon Walls, a nagy szemspecialista oly érzékletesen kifejezte: „Az ilyen, pálcikákban gazdag rece-hártyájú, félig-meddig éjszakai állat (mint a kutya) számára a leggazdagabb színkép világ is legfeljebb alig behatárolható gyenge pasztell árnyalatokat jelent." Ez igaz, de néhány pasztell színárnyalat is jobb, mint a semmi, és jó érzés arra gondolni, hogy hű kutyatársunk legalább bizonyos mértékig osztozik velünk a színek csodálatában, amikor együtt járjuk be a környéket.

Derengő fényben a kutyák vannak előnyben velünk szemben

Szemükben hátul fényvisszaverő réteg, úgynevezett tapetum lucidum húzódik, mely képerősítő berendezésként működik, és segítségével az adott csekély megvilágítást jobban lehet hasznosítani. A macskáknál ugyanez a rendszer lép életbe; az ő szemük még villog is tőle a sötétben. Egy másik különbség a kutyák szeme és a mienk között, hogy az övék fogékonyabb a mozgásra, és kevésbé a részletekre. Ha valami jó messzire tőlük mozdulatlanul áll, szinte láthatatlan számukra. Ezért van az, hogy megannyi zsákmányállat mozdulatlanná dermed, amikor megretten, ahelyett hogy menekülne.

Kísérletek bizonyítják, hogy ha a kutya gazdája mintegy huszonöt méter távolságban mozdulatlanul áll, az állat nem fedezi fel jelenlétét. Ha viszont a pásztor egymérföldnyi távolságból ad kézjeleket a kutyájának, az eb azokat tisztán látja. A mozgás érzékelésének persze olyankor van elsőrendű szerepe, amikor a vadkutya hosszú haj tó vadászatba bonyolódik. A menekülő prédát követve a kutya szeme a lehető legjobb teljesítményre kényszerül. A vadászkutyának további előnyt jelent, hogy látótere sokkal szélesebb, mint más fajtáké. A keskeny fejű fajtáknak, például az agárnak, 270° a látókörzete. A közönségesebb kutyáknál ez körülbelül 250°. A lapított pofájú ebeknél valamivel ennél is kevesebb. Ám még így is sokkal szélesebb, mint az emberé, akinek a látótere csak 180°. Mindez arra mutat ugyan, hogy a kutya apró mozdulatokat sokkal szélesebb térközön belül képes érzékelni, mint mi, de ezért korlátozott kétszemlencsés látóterével fizet meg, mely csupán fele a miénknek. Tehát ha távolságot kell felmérni, mi vagyunk fölényben négylábú társunkkal szemben.

Forrás: haziallat.hu

Képek: kepeslapok.co és allatisztorik.hu