Hosszú Katinka már tudatosan tervezi a jövőt párjával

Hosszú Katinkát méltán emlegethetjük úgy, mint a legjobb magyar úszónőt, ja és talán még az egész világon sincs jelenleg párja. Büszke lehet rá tehát az egész nemzet, hiszen mindamellett, hogy remek sportoló a magánéletben is mintaemberként éli a mindennapjait. Természetesen ő is nőből van, így vágyik a kiegyensúlyozott párkapcsolatra, amelyet edzője személyében meg is kapott.

Az edzője, Shane és Katinka tehát egy párt alkot a magánéletben is. Lényegében a nap többségében együtt vannak, hiszen folyamatosan dolgoznak azon, hogy minél sikeresebb legyen az úszónő. Mindemellett természetesen marad egy kis idő egymásra is a munka után, még ha egyelőre talán egy kicsit kevés. Hosszú Katinka a Borsnak mesélt arról a jelenlegi életéről, valamint arról is, hogy mit tervez a jövőben.

„A pécsiek miért mondják előszeretettel, hogy ott született, hiszen bajai lány, nem? 

Pécsett születtem, anyukám orvosa ott dolgozott. Ez kedves a pécsiektől, de az igazság az, hogy amint megszülettem, már vittek is Bajára. Tizenkilenc éves koromig ott éltem.

Milyen volt egy nagyobb és egy kisebb fiú közt felnőni?

Nagyon jó! Apukám kosaras volt, és az lett mindkét testvérem is. Az udvaron állt egy palánk, állandóan dobáltunk. Fiús játékokat játszottunk, azt hiszem, eléggé fiús lány voltam. Rövid volt a hajam, és a bátyám kinőtt ruháit hordtam.

Fiúruhát egy lány?

A pulcsi az pulcsi!

Az édesanyja mivel foglalkozik?

Matektanár.

Neki vagy az édesapjának van nagyobb szerepe abban, hogy ennyire sikeres lett?

Ebben mindenkinek megvolt a szerepe. Apukám profisportoló-múltja sokat segített abban, hogy tudjam, mi kell a jó eredményekhez. Anyukám pedig mindent megadott, támogatott. Ő volt gyerekkoromban a szigorúbb, következetesebb. Figyelt a tanulásra is. Abban, hogy három-négy­éves koromban megtanultam úszni, hogy megszereztem a diplomám, nagy szerepet játszott.

Ha mindenki labdázott a családban, akkor miért lett úszó?

A nagypapám edző, pici koromban levitt az uszodába, ő tanított meg mindhármunkat úszni. Imádtam a vizet, a mai napig imádok úszni.

Hogy került Bajáról az Egyesült Államokba?

Az úszással kaptam ösztöndíjat a Dél-kaliforniai Egyetemre. Ez volt a tervem, tizennégy évesen már tudtam, hogy kint szeretnék tanulni. Úgy, ahogy Kovács Ági és sok más magyar úszó is kijutott. Új helyzet, új nyelv, megtapasztalok egy új kultúrát, és még arra is kapok lehetőséget, hogy ússzak az egyetemi csapatban. Ahogy leérettségiztem, a következő évben már kint is voltam.

Akkor még gyerek volt. Félt kicsit?

Bátran, hatalmas önbizalommal, igaz, kicsit nai­van indultam el Bajáról Los Angelesbe. Pár hétig bírtam, aztán sírva felhívtam anyukámat: nem bírom tovább, hazamegyek.

Képzelem, hogy az édesanyja mennyire kétségbeesett, biztosan sírt is.

Nekem ezt sosem vallotta be. Anyunak, bár a szíve szakadt meg, volt annyi lélekjelenléte, ereje, hogy határozottan azt válaszolja: jó, megértelek, gyere haza, de a repülőjegyed december huszadikára szól, azt várd meg. Akkor augusztus vége volt…

Melyik a legszebb pillanata az eddigi éle­tének?

Két ilyen pillanat van. Az első, amikor Shane-nel kimondtuk az igent, a második, amikor Kazanyban világcsúcsot úsztam.

Ha eléri az álmait, és befejezi, akkor milyen életre vágyik?

Másfajtára. Az biztos, hogy edző nem leszek. Van egy sportmenedzsment cégünk. Szeretnék sportolókkal is foglalkozni, segíteni, akár a saját tapasztalataimmal. Persze, mi is szeretnénk családot alapítani, két-három gyereket. Aztán majd meglátjuk… „