Pránaevés vagy fényevés következtében a szervezet megeszi önmagát

A fényevés, más néven pránaevés egyfajta böjtölési módszer, mely során az egyén fokozatosan elhagyja a szilárd élelmiszereket, helyette csak a levegőből és fényből nyert energiát „fogyasztja”.

Ahhoz, hogy megértsük, mi a valójában a fényevés, ismernünk kell az alapfogalmat, ebben az esetben a pránát. A prána nem más, mint az univerzum ereje, mely éltető hatással van az emberre, befolyásolja az életfolyamatokat. Ez a fogalom a hindu vallásban használatos. Ez az éltető erő az, ami – a fénnyel táplálkozók szerint – képes kellő mértékű tápanyagot nyújtani szemben a hagyományos élelmiszerekkel, illetve folyadékokkal.

A fényevés mozgalmának egyik kiemelkedő alakja Jasmuheen, születési nevén Ellen Greve, egy ausztrál üzletasszony. A nő állítása szerint egy több hónapon át tartó időszakot sikerült átvészelni mindenféle étel nélkül, pusztán teát ivott, valamint napenergiát szívott magába. Ezt az állítását többször is próbálták megcáfolni, majd egy televíziós kísérletet is bemutattak. Orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy Jasmuheen közel állt a vesék leállásához.

Jasmuheen kialakított egy úgynevezett bevezető programot, mely hozzászoktatja a szervezetet az új tápanyag-feldolgozási folyamathoz. Ez egy 21 napos böjt, mely során lépésről lépésre kell elhagyni a bevett élelmiszereket. Előbb vegetáriánussá kell válni, majd a hús mellett fokozatosan elhagyni a tejtermékeket is. A következő lépésben át kell szokni a nem főtt, azaz nyers ételek, illetve gyümölcsök fogyasztására, míg végül a folyadékoktól is meg kell válni, és csak a levegőből lehet táplálkozni. A fényevéshez hasonló hit a hinduizmusban is megjelent. Hívei azt állítják, hogy nincs szükség ételre és esetenként még vízre sem, mert az ember képes pránával, azaz életerővel táplálkozni. Az Ájurvéda hasonló elgondolása szerint az ember képes a napfényből energiát nyerni. Erre utal a fényevés szó, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban a fény jelenti a táplálék forrását.

A szervezet megeszi önmagát

A táplálkozástudománnyal foglalkozók szerint képtelenség azt állítani, hogy az emberi szervezet képes napokig vagy akár több évtizedig kibírni szerves tápanyagok nélkül. Az éhezés ugyanis rövid úton halálhoz vezet, mivel a test elkezdi felélni az elraktározott zsírokat, az izomzatot, a csontokat, majd végül a teljes idegrendszert. A tudományos közvélemény szerint a fényevés egy potenciálisan halálos áltudomány. Sok híve halt már éhen. Az interneten rákeresve több olyan blogot, weboldalt találunk, melyek a fényevéssel foglalkoznak. Vannak például olyanok, ahol ezt az életmódot folytatók írják le tapasztalataikat, észrevételeiket.

Érdekességek korábbi gyakorlóikról

Már évszázadok óta vannak hírek olyan emberekről, akik semmit sem, vagy nagyon keveset ettek.[17] A 19. században népszerűek voltak az éhezőművészek, akik hosszabb ideig tartó böjtjüket közszemlére tették. A bűvészet legnépszerűbb képviselői Giovanni Succi és Wilhelm Bode alias Ricardo Sacco voltak, akikről később bebizonyosodott, hogy csaltak, ami az éhezőművészet iránti érdeklődés lanyhulásához vezetett. A 20. század eleji népszerű életreformer, egy magyar volt. Bicsérdy Béla volt ő, aki tanításaival hatalmas tömegeket mozgatott meg, bár - hosszú böjtöléseitől eltekintve - ő maga sohasem vált fényevővé, meglátása szerint a tökéletesedés csúcspontját elérő ember képessé válhat, hogy csak vízen és levegőn élve örökké éljen. Idézet egy, az 1924-es évben a vele készült újságcikkből: „Ha az ember az életmódjának reformja mellett annyira tökéletesedik, hogy szervezete a környező lételemekből, a vízből és levegőből is képes megszerezni a lételemeit, ez esetben nem halhat meg többé és ez az örök élet.”

Összegzésképp: bár a böjtölésnek vannak pozitívumai, mindig tudnunk kell, hol a határ. Nem szabad átesni a ló túloldalára, különben többet ártunk szervezetünknek, mint segítünk.