Miért olvasunk tenyérből?

Ez rendkívül izgalmas kérdés, de a válasz egyszerű: szeretnénk megismerni önmagunkat. Ugyanazért tanulmányozzuk a tenyerünket, amiért mások rúnakövekből olvasnak, kártyát vetnek, horoszkópot készítenek. Vagy a jóslás egy más módját űzik. Nem csupán a jövőt szeretnénk kifürkészni, segítségükkel megismerhetjük a személyiségünket, érzelmeinket, elménk működését, képességeinket, és megérthetjük, hogyan válhatunk jobb emberekké.

A tenyérjóslás rendeltetése, hogy tökéletesítsük életünket. Felhasználhatjuk kész helyzetek megértésére, a háttérben rejlő okok kifürkészésére, amelyeknek ismeretében könnyebben megragadhatjuk a kínálkozó lehetőségeket. A jövő nagyon fontos, bár ha elhisszük, hogy a sorsunk előre meg van írva, erősen lecsökken mozgásterünk. Mindenkinek szabad akarata van, önállóan dönthet. Eszményi esetben a tenyérjóslás tudománya képessé tesz arra, hogy megtaláljuk a legjobb döntéseket és kiaknázzuk természetes adottságainkat, valamint a sors adta lehetőségeket.

A tenyerünk sok egyéb mellett beszél a kapcsolatainkról, az egészségünkről és a tetteink mozgatórugóiról is. Ha egyszer elsajátítottuk a tenyérolvasás tudományát, hihetetlenül izgalmas lesz barátaink, családtagjaink kezét is tanulmányozni. Olyan dolgokat tudhatunk meg rólunk, melyekre korábban nem derült fény, vagy amikre nem figyeltünk fel. Valóban kiváló módszer ez a mások megismerésére.

Kezünk éppoly egyedi, mint az ujjlenyomat. De a tenyerünk vonalai változnak: megjelennek, elnyúlnak, szélesednek, megrövidülnek, eltűnnek, színt vagy épp helyet változtatnak. Általában olyan lassan, olyan ütemben, ahogy a ráncaink alakulnak ki, vagy ahogy a körmünk nő. Nem is gondolnánk, ugye?

Ezek a változások a kéz használata, a kéz mozgása miatt vannak. Valahányszor behajlítjuk tenyerünket, használjuk kezünket, újabb és újabb vonalak születnek vagy tűnnek el. Például egy sofőrnek a kormánykerék fogása, vagy a sebességváltó rendszeres megfogása új vonalakat hoz létre. Az érzelmek és a gondolatok is változásokat idéznek elő. Mindannyian mozgatjuk öntudatlanul is a kezünket, amikor gondolkodunk. Így lehetséges az, hogy kezünk tükrözi azt, hogy emésztjük-e épp valamin magunkat, vagy sem.

Bal vagy jobb?

Az aktív kéz – jobbkezeseknél a jobb kéz, balkezeseknél a bal kéz – gyorsabban változik, mivel többet használjuk. A passzív kéz teljesen lemaradhat, vagy nagyon tevékeny embernél kis késéssel követheti az aktív kezet. A passzív kéz megmutatja a múltat, önmagunk lényegét és persze a személyiség változásait. Az aktív kéz azonban előretekint a jövőbe, és tükrözi azt is, hogy mivé fejlődik személyiségünk, merre is haladunk az életben. Ezért ha tenyérjóslásba vágjuk a fejszénket, nem csak egy kezet kell megvizsgálni, hanem mindkettőt. Össze kell hasonlítani egymással. Ez egy visszapillantás régi önmagunkra, ugyanakkor képet ad arról, hogy mennyit változtunk.

Készítsünk tenyérlenyomatot

A tenyérlenyomat megmutatja az összes vonalat és akkor is hasznos lehet, ha egy távolban élő barátunk azt szeretné, hogy olvassunk a tenyeréből. Ha minden évben készítünk egy lenyomatot, akkor a változást is figyelemmel követhetjük, megfigyelhetjük azt, hogy milyen vonalak tűntek el vagy születtek. Képet kapunk arról, hogyan fejlődik személyiségünk, valamint milyen irányba fejlődik személyiségünk.

A kézlenyomatot régen gyertyakorommal készítették. Üres papírlapot tartottak a gyertya lángja fölé, és ide-oda mozgatták, hogy a füst szürkés-feketére színezze a lapot. Erre nyomták rá a kezet. Ez a módszer kitűnő, bár kicsit időigényes és nagy piszokkal jár, ráadásul ezek a kézlenyomatok könnyen elmosódhatnak. Egyszerűbb valamilyen sötét (leginkább fekete), vizes alapú tintát vagy festéket használni. Vegyünk néhány fehér, A4-es papírlapot, és üljünk le egy olyan asztalhoz, ami nem billeg. Rongy vagy vattacsomóval gondosan fessük be kezünket tintával, majd határozott mozdulattal nyomjuk a papírra. Szorítsuk le a tenyerünk közepét is. Több próbálkozásra is szükség lehet a megfelelő tenyérlenyomat elkészítéséhez, szóval ne adjuk fel egyből, ha kudarcot vallanánk.