A piramis-energia titkai

Oroszországban Alexander Golod gyakorlati példákkal bizonyította, hogy a piramisok a mai fizikai tudásunk számára még megmagyarázhatatlan jelenségeket hoznak létre. Befolyásolják a tárgyak valamint élőlények kristályos szerkezetét.

A dolog nem mai keletű, már legalább negyven éve fel-felbukkan az „ufológiai" és egyéb (szak)irodalomban. A legtöbben azóta hivatkoznak rá, mióta egy cseh mérnök évtizedekkel ezelőtt szabadalmat szerzett egy piramis alakú tárgyra – borotvaélező (!) néven... Vagyis a prágai állami szabadalmi hivatal szakemberei meggyőződtek arról, hogy a kicsiny, piramis alakú tárgyba (amelynek arányai, az oldalak dőlésszögei stb. pontosan megegyeznek a kairói Nagy Piramis adataival) helyezett, használt és már csorbult zsilettpenge éle pár nappal később „visszatér", a penge ismét éles lesz. Azt is bebizonyították, hogy ha az alulról számított egyharmadnyi magasságba helyeznek bele húst vagy más, könnyen romló ételt, akkor az ott csak aszalódik, de nem romlik el. Minderre állítólag az igazi nagy piramisokban, elsősorban persze a mindenki által sokat látogatott „Nagy Piramisban" figyeltek fel. Ahol is éppen ebben a magasságban találhatók a fáraók egykori „sírkamrái" (még soha senki nem bizonyította be, hogy azok a kamrák valóban ezt a célt szolgálták, hisz egyetlen piramisban sem találták meg az uralkodók földi maradványait) és a piramisokba tévedt kicsiny állatok is, ha elpusztultak, ebben a térben csak mumifikálódtak, de nem indultak oszlásnak.

E tényekből aztán egyesek hatalmas elméleteket faragtak. Mindazonáltal ami bizonyosnak látszik: a belső egyharmad magasságot talán a piramis építői sem ok nélkül választották. Ha ennek ilyen tulajdonságai vannak, akkor aligha lehetett véletlen, hogy a „királysírok" kamrái gyakorlatilag minden épen maradt piramisban ugyanott helyezkednek el.

Azonfelül bebizonyosodott – és bárki maga is bebizonyíthatja, ha otthon épít egy akármekkora (10 centistől akár 3 méteresig terjedő méretű) piramist –, az alakzat ugyanúgy fog reagálni. Tehát valamilyen ismeretlen erő, eddig nem kellően kutatott energia létezik és hatást gyakorol ebben az alakzatban. Ami rögtön azt is sugallja nekünk, hogy nem lehetett véletlen az egyiptomi piramisok építése, sem maga a tény, hogy ilyeneket emeltek, sem az, hogy éppen ilyenek és nem másmilyenek lettek.

Az már csak „hab a tortán", hogy mivel a tudomány állítása szerint az ókori egyiptomiak voltak az építők, valaki másnak kellett ismernie eredetileg ezeket az elveket, ezt a hatást, ezt az energiát. Hiszen még azt is nehezen hisszük el, hogy az első, a mintaadó, a legnagyobb piramist valóban a rézkorszakot élő egyiptomiak emelték volna! Ők, akiknek akkoriban még vasszerszámaik sem voltak, faraghatták volna a többi millió hatalmas kőtömböt és szállították volna, majd építették volna be azokat egy ilyen varázslatos építménybe. De ezeket a kérdéseket hagyjuk meg a régészeknek. Akadnak sokan, akik a piramist művészi alkotásnak tekintik és annak különböző méretű másait állítják elő. De ezek valójában műtárgyak, amelyeket vagy kiállításról kiállításra hurcolnak, vagy valahol lebetonoznak és attól kezdve a szabad térben áll, mint afféle emlékmű. Meglepően sok helyen találni ilyeneket Európában is. Talán nem is csoda, hogy a művészlelkeket megfogták ezek az alakzatok, hiszen bár geometriai formák, ugyanakkor kifejezőek, és lehet őket variálni. Nem egy művész „összetett piramisokat" készít, ami azt jelenti, hogy például egy hagyományos alakú, nagyméretű piramisvázba behelyez egy kisebbet, de fordítva – azt is vázként ábrázolja csupán, hogy kívülről mintegy röntgenszemmel belelássunk az egész, önmaga által konstruált „művészi" (?) építménybe, szoborba és azt csodáljuk.

Megint mások csak és kizárólag azért állítanak elő – és fel és ki – ilyeneket, mert úgy vélik, érdekes gondolatokat ébreszthetnek általuk. No és nagyobbrészt igazuk is van, az emberek többségét a piramisforma elgondolkoztatja. Ismét mások gyógyászati céllal állítanak piramisokat, és akadnak olyanok is, akik ezekkel parakísérleteket folytatnak. Ez utóbbiról itt és most csak annyit: jobb lenne, ha nem ők, hanem igazi tudományos intézmények előre elkészített komoly program alapján foglalkoznának az úgynevezett piramisenergiával, amely kétségtelenül létező erő, és hatásaiban ma még felmérhetetlen.