Mi irányítja gondolkodásod?

A világunkról kialakított kép erősen függ a korábbi tapasztalatainktól. A valóság számunkra szubjektív fogalom. Jelentése mindig attól a kerettől függ, amellyel az agyunk ebben a pillanatban dolgozik. A világ tehát tűnhet elfogadó, biztonságos, vagy éppen elutasító, veszélyes helynek is attól függően, hogyan értelmezzük benne mindazt, ami körülvesz.
Vajon mi van befolyással a gondolkodásunkra és, hogy lehet azt megváltoztatni, erről lesz most szó.

Amióta megszülettünk, folyamatos tanulási fázisba vagyunk életünk végéig, tanulunk valamit a világról, az emberekről is mindenről. Az agyunk ezt folyamatos munkával próbálja rendszerezni, és a megszerzett tudást bizonyos sémákba szervezi, melyek ezután folyamatosan hatással lesznek a gondolkodásunkra. Gondoljunk csak bele kicsit, hogy miről is volt szó. Egyszer megégetjük magunkat a forró lábassal, ez után már tudjuk, hogy fel kell húzni a sütőkesztyűt, hogy ne égessük meg magunk és már automatikussá válik az egész. Ezek a sémák alapjául szolgálnak a saját magunkról kialakított képnek is, továbbá a másokról kialakított benyomásainknak valamint bizonyos csoportoktól szerzett személyes tudásunknak, amely tulajdonképpen az előítéleteket okozza. A tapasztalatszerzés e módja azonban nem mindig tudatosul az emberben.

A tanulásra legtöbbször lexikális ismeretszerzésként, készségelsajátításként tekintünk, pedig a világhoz való alkalmazkodásunk minden a környezet ingereire adott válaszreakcióinkban tetten érhető.

Ezek az ingerek a nap 24 órájában bombáznak minket az érzékszerveinken keresztül. A figyelmünk közrejátszásával szűrjük i azokat az ingereket, amelyek fontosak a számunkra és ezt próbáljuk a már megszerzett tudásunkhoz kapcsolni, összevetve ezeket próbáljuk értelmezni a külső ingereket. Az, ahogyan ez a szűrő, és értelmezőrendszer működik, határozza meg azt, hogy milyen képet alkotunk a világról, melyben élünk.

Meghatározza, hogy milyen embernek látjuk benne önmagunkat, és egyfajta értelmezési keretet ad a számunkra.
Az ismereteink, tudásunk bővítésére nem csak egyfajta út vezet, persze a könyvekből szerzett tudás egyfajta alapozóként szolgál, ami lefektet pár tényt, amit majd tudunk tovább építeni és fejleszteni. A tanulás a hibáink által is történik és minden tapasztalat által, amin keresztül megyünk, legyen az pozitív vagy negatív, valamilyen tanulsága biztosan van. Érdemes tehát minden nap végiggondolni, hogy aznap milyen hasznos és fontos következtetésekkel gazdagodtunk. A rendszer ugyanis rugalmas, így képes az alkalmazkodásra, a változásra. Ennek függvényében az értelmezési keretünk nagyon változékony és képesek vagyunk azt átalakítani, például ha valamit eddig rosszul tudtunk, és rájöttünk a helyes válaszra akkor máris változtatjuk a rendszert. Csakis a saját döntésünkön múlik, az hogy a minket körülvevő világot és az embereket, beleértve magunkat is hogyan látjuk. Vannak helyzetek az életben, mikor esélyt kell adni arra, hogy a megszokottól eltérő módon tekintsünk egy-egy élményünkre. Ehhez bizony ki kell lépnünk a sémáink diktálta keretek közül, át kell lépnünk a határainkon, meg kell haladni önmagunkat.

Nem szabad bezárkózottan élnünk, mert a tudásunk mindig bővíthető, nem szabad egyfajta ketrecbe zárni a világról kialakított képünket. Ha ezt elfogadjuk, és nyitott szemmel járunk, tapasztalatokat szerzünk, meglátjuk, hogy még mennyi mindent nem is tudunk a hétköznapi világunkról és magunkról.