Hallottál már a kínai univerzizmusról?

Alapvetően egy vallásról van szó, de nagyon sokan egy afféle filozófia, életstílusként tekintenek rá. Érdemes pár értékes sort olvasni erről a vallásról is, még akkor is, ha nem érezzük magunkénak. Miért? Azért, mert rengeteg olyan eleme van, amely egy kicsit tágítja a gondolkodásmódunkat.

Szóval, mi is az a kínai univerzizmus?

„A vallástörténetben szívesen nevezik univerzizmusnak azt az ősi metafizikai rendszert, amely az egész kínai gondolkodás alapjául szolgál. Az univerzizmus szerint az ég, a föld és az ember az egységes mindenség három alkotórésze, amelyek belső kölcsönhatásban állnak egymással, és törvény szabályozza őket - a makrokozmosz és a mikrokozmosz egymás analógiája. A kínai filozófia sohasem törekedett egy olyan egységes rendszer megteremtésére, amely részletesen megmagyarázza a világ jelenségeit. Ezen felül a kínai vallásosság egészen más, mint az európai, így tanításaikat sem lehet egy az egyben lefordítani a mi nyugati nyelvezetünkre.” – írja Szabó Judit Az ezotéria kézikönyve című műben

Már az alapjára sem mondhatjuk, hogy hasonlítana az európaiak által ismert vallásokra. Amíg mi, európaiak azzal vagyunk elfoglalva, hogy mit és miért, na meg hogyan lett, addig ez a kínai vallás és alapvetően az egész kínai kultúra erre nem szentel nagy hangsúlyt. Egész egyszerűen nem igazán foglalkoznak vele, mert hát miért is kéne, nemde? Sokkal inkább azzal vannak elfoglalva, hogy itt van az ajándékba kapott életünk, amely által elengedhetetlenül kölcsönhatásban vagyunk az egész univerzummal is.

Mire tanít?

„A tanítások a mikrokozmosz és a makrokozmosz megfelelését számos analógia-láncolattal teszik érzékelhetővé. Ezek közül a legfontosabbak: az elemek, a bolygók, az égtájak, az évszakok, a színek, az ízek, a szervek, az indulatok stb. Az elemeket nem anyagi szubsztanciáknak tekintik, hanem erőknek. Az öt alapelem: föld, víz, tűz, fa, fém - amelyeknek hosszú analógia-láncolatuk van. Az elemek egymásra hatásában több viszonyt is megemlítenek. Ezek közül a két legismertebb: az elemek pusztító és teremtő rendje. Ennek megfelelően a pusztító „kör": a föld felszívja a vizet, a víz eloltja a tüzet, a tűz megolvasztja a fémet, a fém elvágja a fát, a fa felszántja a földet. Az elemek teremtő „köre" pedig: a fa tüzet támaszt, a tűz földet szül, a föld fémet ad, a fém vizet hoz létre, a víz fát nemz.

Az öt elem nem végső szubsztancia, hanem a két őserőből a yangból és a yinből származnak, amelyek minden dolog szüntelen változásának okai. A yang a férfi, aktív, nemző, teremtő, fényes princípium, a yin a női, passzív, befogadó, odaadó. A kettő egymás párja, kiegészítője, ezért nem ellentétek. Ez a két őserő a szellem és az anyag, az ég és a föld, a mozgás és a nyugalom, a meleg és a hideg stb. állandó váltakozásában nyilvánul meg. Ez tulajdonképpen a poláris világ működésének két alapelve, amelyet a jól ismert tai esi jellel szimbolizálnak. Ez egy kör, amelynek van egy fehér és egy fekete fele, a fehér részben egy kisebb fekete ponttal, a fekete részben egy kisebb fehér ponttal. Ez az „őskezdet" szimbóluma, ahol a világegyetem két ősereje már különvált. Ezt az állapotot egy másik előzi meg, a wui esi, azaz a „kezdet nélküli", amelyben minden különbség még szétválasztatlanul, azaz egységben van jelen. Ezt egy kör jelképezi. A mindenségnek ez az állapota potenciális, láthatóvá még nem vált lét, azaz a teremtés előtti állapot” – írja Szabó Judit a könyvében

Forrás: Szabó Judit – Az ezotéria kézikönyve

Képek: lelekebreszto.wordpress.com, wikimedia.org