Az a rejtélyes Selyemút…

Egyes szakemberek jól bevált módszere, hogy mielőtt elkezdenének kommunikálni, tisztázzák a fogalmakat. Ezt általában olyan „ügyesen" teszik, hogy sikerül mindenkit összezavarniuk, így az ember már abban is elbizonytalanodik, amit addig biztosan tudott. Jó példa erre a selyemút.

Mert vajon miről beszélünk? Selyemútról vagy selyem utakról? Az internetes keresőprogram a selyemút  szóra több mint 52 000 címet ad ki, míg a selyemutak szóra csak 8330-at. Az egyes szám mellett szól az is, hogy a számítógép automatikus helyesírás-ellenőrzőié a többes számú alakot helytelennek értékeli.

Pedig a selyemút mindig csak annak számára létezett, aki éppen rajta járt. Mivel a kereskedők több mint ezer éven át nem csupán egyetlen utat használtak, megtörtén heten, hogy valaki az élete során akár több selyemúton is megfordult. Ezért helyesebb volna a selyemutak vagy legalábbis selyemút-út von alak elnevezés.

A karavánok haladását mindig is befolyásolták a háborúk, a földrengések, a járványok vagy éppen az, hogy ki mit honnan és hova szállított. így lett a kiindulási pont Kína mellett India is, a végcél pedig Európa vagy Ázsia nagyvárosai. A szárazföldi utakon kívül természetesen léteztek tengeri utak is nemcsak Kínából, hanem Japánból és Indiából is.

Maguk az utazók nagy valószínűséggel sohasem nevezték az útjukat selyemútnak, mert ez a szóösszetétel csak a XIX. században születeti meg. Ferdinánd von Richthofen (1833-1905) német földrajztu­dós használta először 1877-ben megjelent Kína című több kötetes művében.

Kínaiak és nomádok

A maga korában szinte megközelíthetet­len, félistenként tisztelt és ma leginkább agyagszobor-hadseregéről ismert Csin Si Huang-ti császár hús-vér katonái sikere­sen harcoltak a birodalom nyugati hatá­rán élő ázsiai hunok, a hsziungnuk ellen, akiket a kínai források legelőször a Kr. e. 318-as dátum kapcsán említenek. A csá­szár halála [Kr. e. 210} után Kína anarchi­ába süllyedt, amit a nomádok ügyesen ki is használtak. Mao-tun (ur. kb. Kr. e 209-174) nagyhatalommá szervezte a hsziungikat: birodalmuk határát Koreá­tól a Balkas-tóig terjedtek.

A nomádok ügyes lovasok voltak, ezzel szemben a kínaiak kezdetben csak szeke­rek elé fogták be a lovaikat. Ez azonban semmit sem változtatott a hunok katonai erőfölényén. A kínaiak nem értettek az íjászathoz, míg a puszta fiainak nyilai több száz méterre is célba talállak. A kí­nai krónikák említik, hogy gyerekeik már kiskorukban „lovagolni" tanultak - igaz, még csak juhon - miközben apró állatok­ra nyilaztak Ezek után nem meglepő, hogy a csatatéren is a nomádok bizonyul­tak ügyesebbnek a gyors rajtaütésekben. A lovas betörésekkel szemben a kínai hadvezetés már csak azért is tehetetlen volt, mert a császár seregeit alapvetően parasztokból verbuválták. Idővel aztán a kínaiak nemcsak a lovaglás tudományát tanulták el a nomádoktól, hanem hagyo­mányos hosszú köpenyüket is lecserélték a lovagláshoz alkalmasabb öltözékre, nadrágra és csizmára.

A selyem ókori történetéből

• Először Arisztotelésznél olvas­hatunk a selyemről, majd Nagy Sándor hadvezére, Nearkhosz is említi. A Krím télsziget görög gyarmatainak Területén a régé­szek valóban találtak selymet.

• A Császári Romában ezt a kelmét nagyra tartották, de rendelet tiltotta a viselését férfiaknak. A gazdagok viszont gyakran öltöztették selyembe a halottaikat. Az árát jól jellemzi, hogy Aurelianus császár azért nem vett selyemruhát a feleségének, mert a kért arany súlya meghaladta az anyagét.

• Vergilius római költő szerint a selyem nem más mint a fák kérgén vagy levelén képződő gomba.

• Pauszaniasz Periégétész görög író, utazó, geográfus „egyfajta nyolclábú pókról" ír amely „négy-öt évig zöld nádon él, majd miután lábait egyetlen hosszú fonalba tekeri, ebben a kócban elpusztul. Halála után nagy mennyiségű szálat tudnak legombolyítani a belsejéből".

• Marinosz görög geográfus megemlíti egy Maes Titanius nevű makedón selyemkereskedők, aki már ügynököket tartott Kelet-Turkesztánban.

Forrás: wikipedia.org

Kép: asonyomon.hu