A mindent látó szem

A mindent látó szem, más néven az előrelátás szeme vagy Isten szeme, egy olyan szimbólum, amelyben egy szem látható, körülötte fénysugarak vagy glória, és általában háromszög öleli körül. Néha Isten jelképeként jelenik meg, ahogy őrködik az emberiség felett.

A mindent látó szem megformálása az óegyiptomi mitológiára és Hórusz szemére vezethető vissza. A jelkép a buddhizmusban is megjelenik, ahol a buddhista írásokban, mint például a Mahaparinibbana szuttában Buddhát, mint a Világ szemét jelenítik meg. A Bibliában a kerubok szárnyán, az apokalipszis fenevadjainak testén és az Úr trónusát mozgató kerekeken említett szemek az égbolt csillagait jelképezik. Isten szeméhez hasonló ábrázolás a régi föníciai hamza-jelkép, mely tenyéren ábrázolt szemből áll. Ezt a babonás muszlimok és a zsidók is használták talizmánként a baj elhárítására és a szemmel való rontás ellen. A muzulmánoknál a hamza Fatima kezeként vagy szemeként, a zsidóknál Miriam kezeként is ismert.

A középkori és reneszánsz európai ikonográfiában a Szem gyakran háromszögbe zárva a keresztény Szentháromságáltalánosan elfogadott jelképe volt. A 17. századi ábrázolásokban gyakran felhőbe burkolva vagy napsugarakkal jelent meg.

A mindent látó szem szimbólumát már az ősidők óta ismerik és használják, ebből merítettek ihletet, információkat, mert állításuk szerint valóban közölt ilyen jellegű tartalmakat.  A szimbólum eredetijét az ősi Indiában készölt Sanskrit nyelve írt írásban, a Védákban találjuk meg. A szöveg maga több mint 3000 éves, így egyike a legrégibb szimbólumoknak, amelyet a történelem során ismertünk és jelentőséget tulajdonítottunk neki. A szöveg sok helyen utal a holdra, a napra, mint szemekre az égen, ezek a szemek sosem zárulnak be, és a legenda szerint megpillanthatjuk vele a teremtést.

„Mezopotámiában a harmonikus háromszögbe rajzolt szem a szeretet istenét, a Szemest (Samas) jelképezte. Napisten volt nemcsak a babiloni Samas, hanem a ceyloni Saman, a héber Semes, az ókori Szmirna és Szemele istennő is. 

Az ó egyiptomi mitológiában a szem feladata Ízisz istennőjük gyógyító erejéhez kapcsolódott

A sumér jelképrendszerben a szeretetet háromszöggel ábrázolták. A régi ima szerint a szeretet nem más, mint kozmikus rend. A látáshoz szükséges fényhez kapcsolódik. A teremtésről szóló szent regékben a kozmikus rend a Nap– Hold–csillag hármasának megjelenésével állott helyre. A Biblia szerint a teremtés negyedik napján jelent meg a fény a világban, amikor a Nap, Hold és csillagok fényeskedtek az égen. A Nap–Hold–csillag hármasa alkotja a fényháromszöget, a szent közép harmóniáját. A teremtő erő nyugvó állapotban a maga hármasságában nyilvánul meg. Az ókorban az egyenlő oldalú háromszög és a kör a világot létrehozó szeretet, illetve az ős-istennő jele volt. „

Minden kultúrában és kontinensen jelen van ez a jelkép. A mindent látó szem Európában is jelen van, például a Görög és Török hagyományokban is létezik egy a Hamzához hasonló szimbólum. A szem egy kéz nélkül, de pontosan ugyan úgy használják, mint a héberekés az arabok a Hamzát, ez az úgynevezett Nazar.

A kereszténységben a mindent látó szem természetesen az Isten szemét jelenti, nagyjából a 16. század óta használják. Egy festményen jelenik meg, amin Jézus feltámad, a feje felett egy háromszögben található szem jelenik meg, és körülötte pedig fény. A szem a szentháromságot jelent, az egész szimbólum maga pedig a mindenhatót, a szem pedig azt, hogy az Isten szeme figyel minket.

„Amint látjuk, sok kontinensen a különböző kultúrák, már évezredek óta használják a szemet, mint a szimbólumot, ami egy Isteni lényt, vagy erőt jelképez, mely óvja és védi az emberiséget. Elsősorban a szem a spiritualitás jelképe volt, tehát a történelem döntő részében. Csak az utóbbi időkben történt meg az, hogy a szimbólumot rossz szándékkal is kiforgatva használják.”

Forrás: szepjovot.blogspot.ro

Képek: buddhizmus.network.hu, szabadonebredok.info