Kották a túlvilágról

Egy egyszerű londoni háziasszony - Mrs. Rosemary Brown - a XX, század második felének egyik legismertebb és legkomo­lyabb vitákat keltő, úgynevezett zenei médiuma volt. Az akkortájt középkorú, egyszerű és zeneileg alapfokon művelt hölgy ugyanis különös transzállapotaiban nem kisebb elhunyt zeneszerzőkkel „ta­lálkozott", mint Liszt, Chopin, Schubert, Beethoven, Bach, Brahms, Schumann, Debussy, Berlioz, Montoverdi és Rahmanyinov.

 A zeneszerzők „szellemei' Liszt Ferenc vezetésével Rosemarynek zenéket „adtak át", amit lekottázott, sőt zongoráján tőle szokatlan tehetséggel le is játszott. A több mint négyszáz lejegyzett „túlvi­lági" szerzeményt olyan neves zenei szak­értők vizsgálták meg. mint például Leonard Bernsteib, akt azt nyilatkozta, ha nem tudná, hogy a szerzők már halottak, a műveket nekik tulajdonítaná. A Philips cég a szerzeményekből a hetvenes években egyébként nagyle­mezt adott ki. Rosemary amúgy saját médiumi tevékenységét természetes­nek tekintette, ugyanis Liszt Ferenc -akivel a legszorosabb kapcsolatot tar­tótra - néhányszor már gyermekkorá­ban is megjelent neki. A zeneszámok leírása örömteli élmé­nyeket jelentett számára, ilyenkor úgy érezte, mintha a kezét egy „varázskesz­tyű" vezetné, amit a jelenlévő zeneszerzők szelleme irányít.

Rosemary transzállapota szintén rend­hagyó módon alakult ki, ugyanis többnyire fényes nappal, különösebb rituálék nélkül jutott egy könnyű révületéé, amely alig kü­lönbözött az éber tudatállapotától. Miután a „túlvilági" szerzemények páratlan színvo­nala vitathatatlan volt, a korszak pszicholó­giai és parapszichológiai kutatói Mrs. Brownt alapos vizsgálatoknak vetették alá, W. Tenhaeff professzor, a hollandiai Utrechti Egyetem Parapszichológiai Intéze­tének egykori igazgatója ügy nyilatkozott, hogy Rosemary-nél semmilyen szokásosan abnormális pszichés folyamat nem észlel­hető, így kizárható a kriptomnézia és a disszociált tudattevékenységek működése is. Ez volt ugyanis az a két magyarázatkí­sérlet, amelyet a szkeptikus megfigyelők fölvetettek, vagyis az első esetben rejtett, el­temetett emléknyomok aktivizálódására gyanakodtak, a második feltevés szerint pedig Mis. Brown-nál egy, az agyában megkapaszkodott személyiség tehetsége eredmé­nyezte a zseniális művek születését. A vizs­gálatok ezeket a hipotéziseket nem igazol­ták, a túlvilági közvetítés lehetősége azon­ban a már korábbról ismert paradoxonok­kal volt terhes.

Ez a tér-idő korlátoktól független pszi-képességek szerepének a kizárhatatlanságából adódik, elméletileg ugyanis elképzel­hető, hogy Rosemary tudata időt áthidalva, az említett zeneszerzők múltbeli tudattar­talmaiból mentett telepatikusan. Nyilván­való, hogy itt nem a valóságban is megszületetett művek felidézéséről, hanem az ille­tő zeneszerző esetleges tervéinek múltba ható megérzéséről lehetne szó. ám e bo­nyolult hipotéziseknél egyszerűbbnek tűnik az eredeti spiritiszta magyarázat. Eszerint tudatunk és személyiségünk a testi halál után egy másik dimenzióban tovább él, sőt akár tovább alkot, ez a másik világ pedig a médiumok útján érhető el.

A 2001-ben elhunyt Rosemary Brown által lejegyzett szerzemények eredetét il­letően nem adhatunk megnyugtató vá­laszt, tény azonban, hogy személye a ne­hezen megfejthető kreatív médiumitásnak az egyik kiemelkedő példaképe lelt és maradt.

Mit is gondoljunk a fentebbiek alapján a kreatív médiumításról? Összegzésként megállapíthatjuk, hogy ezeket a rejtélyeket leginkább egy új, lassan körvonalazódó vi­lágszemléleti paradigmában értelmezhet­jük majd, amiben a tudatkutatás mellett a részecskefizika és a kozmológia határterü­letei is egyre inkább hasonló valóságképet rajzolnak körül.

Forrás: Parapszichológia.hu

Képek: avilagtitkai.com, wikipedia