A radiesztézia rejtelmei

Ez a téma sokkal nagyobb és bonyolultabb annál, semmint hogy mi itt most tényleg feldolgozhatnánk. Csupán arról van szó, hogy létezik ez az energia is, és éppen olyan ismeretlen, megfejtetlen és rejtelmes, mind a mai napig, mint volt a kezdetek kezdetén. Vagyis a földsugárzás, a talajból áradó különféle jelzések és energiák kérdése manapság még nagyon is nyitott.

Ennek egyik oka természetesen az akadémikusok ignoranciája. Egyetlen, magára valamit is adó professzor vagy más tudós – elsősorban fizikusokra gondolok – nem mer belekezdeni radiesztéziával kapcsolatos kutatásokba, hiszen azonnal elveszítené előbb tudományos tekintélyét a megfelelő berkekben, utána nyilván és nagyon könnyen az állását is. Persze sok más „paratémával" kapcsolatosan is ugyanez a helyzet.

Miről is van itt szó, legalább nagyjából? Csak arról, hogy Földünk, ez a bolygó itt a lábunk alatt, és persze különösen a felszínhez közeli rétegek, különféle sugárzásokat bocsátanak ki. Sugárzik a kőzet, a talaj, és sugároznak a talajban lévő vizek is. Mindez állítólag mérhető, de nem a ma ismert tudományos eszközökkel, hanem valamiféle egyéb képességgel. Paraképességgel, tegyük hozzá.

Azt, hogy a talajban lévő vizek felfelé valamiféle jelzéseket sugároznak és azt érzékeny emberek valamilyen eszközzel – olykor anélkül – érzékelik, „veszik az adást", már régen tudja az emberiség. Állítólag már az ókori Egyiptom papjai között is voltak néhányan megáldva ezzel a képességgel. Mégis, a radiesztéziával foglalkozó szakemberek úgy vélik, az első ismert radiesztéta nem más volt, mint Mózes. Ahogyan a Bibliában is olvashatjuk, ez a férfiú valamilyen, csak általa ismert módon megérezte a talaj alatt a vizet, és úgymond egyetlen mozdulattal vizet fakasztott a sziklából...!

Ezt azért ne vegyük szó szerint, bár a Bibliában így írták le. A sivatagos vagy hegyvidéki terepen is akadnak források. Az az ember, aki valahogyan képes ráérezni a föld alatti vizekre, azt is tudja, hogy az a forráslehetőség milyen közel van a felszínhez. Ha nincs mélyen, akkor elég, ha odamutat és közli híveivel: „Itt ássatok." Azok ásnak, és nemsokára vízre lelnek. Mózes a botjával találta a vizet, vagyis az a bot egy varázsvessző volt, nem egyéb. Csak később, amikor a nem eléggé világos szöveget kellett magyarázni, vált a papok szájában a történet olyanná, mintha egy jókora és erős botot vágott volna a sziklához Mózes, és így fakasztott volna vizet „a sziklából"...

Igazából nincs ebben semmilyen csoda, mindenre van fizikai magyarázat. Nincsenek misztikus dolgok, nincsenek természetfeletti dolgok. Az emberi test több mint 70 százalékban vízből áll, nem csodálható tehát, hogy „a víz megtalálja a vizet", vagy legalábbis egy-egy ilyen szervezet ráérez a közelben található vízre.

Ez persze nem intuíció, hanem szintén fizikai törvényszerűségek dolga. A talajban lapuló víz különféle jeleket ad magáról. Különösen egy száraz környezetben menetelő ember, ha erre érzékeny, akkor fogja ezt a más műszerekkel nem vehető adást. Igaz, sokszor neki is van „műszere", a magyarul igen helytelenül „varázsvesszőnek" nevezett szerkezet. Sajnos, a név annyira rossz, hogy az már eleve elrontja a helyzetet. Melyik akadémikus állna ki vitára egy olyan emberrel, aki „varázsvesszővel" keresi a vizet a föld alatt...?

Igaz, akadnak nagyon tehetséges emberek, akik mintegy „belelátnak" a földbe. Vagyis úgynevezett varázsvessző nélkül is képesek meglátni, megérezni nemcsak a vízerek, földalatti vízfolyások vagy akár nagyobb készletek jelenlétét, de még réz-, szén- vagy olajkészleteket is felfedezhetnek így a jövőben. A már említett izraeli-brit parafenomén, Uri Geller azt állítja, hogy ő is képes erre, és nagy nemzetközi kitermelő cégek megbízásából már számos ércmezőt fedezett fel a világ különböző részein. Tagadhatatlan, hogy ez sokkal olcsóbb módszer, hiszen nemcsak hogy nem kell igen drága és időigényes próbafúrásokat végeztetni az adott területen, hanem a parafenomén által szerzett információkat a kívánt ideig titokban is lehet tartani, és előbb megszerezni a terület kiaknázásnak jogát (jó olcsón), és csak utána jelenteni be, hogy mit is szeretnének kitermelni... Aki látta már Uri Geller angliai birtokát, könnyen elhiheti az állítás igazságát. Ilyen vagyont nem lehet tévéstúdiókban történő kanálhajlítgatással és hegyi sífelvonók vagy a Big Ben órájának távolból történő megállításával szerezni.