Déjá vu – Mi rejlik az érzés mögött?

Te is átéltél már déjá vu-t? Tudod, amikor azt érzed, hogy az éppen történő helyzetet már átélted egyszer. Habár a tudomány az emberi agy struktúrájára vezeti vissza a jelenséget, ennek a különleges érzésnek van egy másik magyarázata, amely a lélek személyes történetében keresendő.

A déjá vu átélésekor azt érezzük, mintha már megtörtént volna egy életesemény, találkozás, tapasztalás. Mintha egy személyt, akit épp most ismertél meg, már ismernél valahonnan, mintha már találkoztatok volna korábban. Ez a legtöbbször váratlanul feltörő, irracionális érzés egy útjelző életedben, amelybe valószínűleg a lélekvilágban már bepillantást nyertél. Megjegyezted, hogy valamiért fontos lesz számodra.

Legtöbbször olyan személlyel, vagy szituációval kapcsolatban éled át, aki mély nyomot hagy szívedben, mert a fejlődésed fontos állomását jelzi. Ez azt jelenti, hogy jó úton jársz, azt az életet éled, amit elterveztél magadnak. Ez persze mindig csak utólag derül ki, de az érzés maga olyan mély és erős, hogy elraktározásra kerül emlékeid közé. Az, hogy nem élsz át déjá vu érzést, nem jelenti azt, hogy nem lelked előre választott útján jársz, hiszen ez nem mindenkinél fordul elő. Lehet, hogy te más módon kapod a jeleket. Ezért fontos, hogy megismerd magad, és észrevedd, hogyha jeleket kapsz. Ahhoz, hogy felismerjük lélektársainkat, a leszületésünk előtt pontosan megbeszéljük velük, melyek lesznek azok a jelek, amelyekről felismerjük majd őket. Ez lehet egy tárgy, egy szituáció, egy hely, egy fénykép, de egy személyes tulajdonságunk, például a nevetésünk, a tekintetünk vagy a humorunk is. Ezek az útjelzők életünk fordulópontján új irányba terelhetnek minket, amikor egy fontos dolognak kell megtörténnie.

Mindezért nem szeretném összetörni senkiben a véletlen találkozások illúzióját, de azt kell mondjam, véletlen találkozások nincsenek. Életünk fontos mérföldköveinél pedig egyáltalán nincsenek. A magasabb tudatszinten álló lelkek könnyebben ismerik fel egymást földi életük során, így tudatosabban élik meg kapcsolataikat is. Fontos, hogy lássuk, életünk sorsdöntő pillanataihoz a forgatókönyvet korábban mi magunk írtuk (csak nem emlékszünk rá), sőt a szereplőket is mi „castingoltuk”, és ami a legfontosabb, az Élettel együtt a rendezők is mi magunk vagyunk.

Mindezektől függetlenül azonban nem szabad azt hinnünk, hogy valami eleve elrendelés alapján éljük életünket. Mindig több lehetőségünk van és választásainkkal alakítjuk életünket. Ahogy Dr. Michael Newton „Lelkünk útja” című könyvében az egyik páciens kifejti: „Egy fő életutat választunk magunknak előre, de mindig léteznek más utak is, és azokból is sokat tanulhatunk.”

Nincsenek tehát hibák, csak választások. Döntéseink lelkünk fejlettségét, tisztaságát és bátorságát tükrözik. Ha felismerjük feladatainkat és a nehézségekben rejlő lehetőséget, lelkünk a fejlődés útjára lép és megtaláljuk a boldogságot a kiteljesedésben.