Jóslás cigánykártyával – A cigánykártya története

A jóslást és a cigányságot nagyon hosszú ideje köthetjük össze. A spirituális érzékenységgel megáldott vándorcigányok némi ellenszolgáltatás fejében jósoltak. Valószínűleg ők terjesztették el Európában a jóslást, amit az indiaiaktól vette át, akik szertartásaikhoz használtak különböző kártyákat.

A szakirodalomban a jóskártyák illusztrált, feliratokkal ellátott lapok, melyekhez bizonyos jelentéseket társítanak. A kártyák, mint játék elemek jelentek meg a 14. században és a 15. században terjedtek el. Az eredeti tarokk kártyából alakultak ki a ma is ismert francia és német játékkártyák, melyeket már jóslásra is használtak. A kifejezetten jóslás céljára alkotott kártyák megjelenése az 1600-as évekre tehető. Az első, egyszerű illusztrált kártyák az orosz cigány kártyák. Ezek fő típusa az illusztrált jóskártya feliratokkal, melyet a köznyelvben cigány kártyának nevezünk. A gyártók ezzel a névvel próbálták felhívni a figyelmet a lapok rendeltetésére. A pakli 36 vagy 32 lapos jóskártyából áll, mely egy személyt vagy eseményt ábrázol, ehhez pedig egy elnevezés is társul. A ma is használt kártyák először a 19. század közepén jelentek meg. A jóslás során a jósnő a múlt, jelen és jövő lapjait rakja ki, tehát átfogó képet ad a kíváncsiskodóknak.

A kártyavetés tudományát a cigányasszonyok értik a legjobban. A hiedelmek azt sugallják, a férfiak is értenek a jósláshoz, azonban ezt nem művelik nyilvánosan. Eleinte a cigányasszonyok a tenyérjóslásban jeleskedtek. Kártyavetéssel akkor kezdtek el foglalkozni, amikor a nyomdai előállítás hatására a kártyák megfizethetővé váltak. Elsődleges szerepe a pénzkereset volt. A jósoltató személy pedig a kártyavetés során tárhatta fel mélyebb érzelmeit, ha úgy tetszik egy kezdetleges pszichológiai rendelés volt, ahol mindkét fél előnyökre tett szert. A vándorcigányok mindig a helyi kártyákat használták jóslásra.

A képzőművészetben is nagyon gyakran megjelenítették a jövendőmondó asszonyokat, hiszen a mindennapok szerves részét képviselték. A cigány kártya mindig a köznépé volt, szinte minden otthonban kivetették lapjait olykor. Manapság egyre többen hirdetik magukat, problémamegoldó képességeiket. A kártyák alkalmasak az élet minden területén válaszokat adni. A szerelem, munka, pénz és egészség, a múlt és a jövő is benne van a lapokban. Egyes kártyavetők még szellemidézésre is használják a kártyákat. A különböző kirakási modellek és sajátos értelmezések végtelen kombinációt hoznak létre, így minden jóslat egyedi, személyre szabott lesz.

Mindenki maga dönti el, hisz-e a jóslatokban. A kártyavetés azonban egy csodás művészet. Mindenki megtanulhatja a lapok jelentését, azonban ezek összeolvasása és helyes értelmezése már gyakorlatot, ráérzést igényel. A 36 lap csupán papír és tinta, nem remélhetjük tőle a jelen, jövő változását, ezt, csak mi magunk, vagy egy mágiával megáldott személy érheti el. A kártyákra írt szó nem más, mint egy analógia – melyben a láncot kell felfűzni, s az analógia megfelelő sorát kell egymás mellé állítani. Ezt nem lehet megtanulni, ezért kell az érzékenységgel megáldott személyek segítségét kérni. Bárki kipróbálhatja képességeit, hiszen mindenki hozzáférhet a lapok jelentéséhez. Az ABC elsajátítása sem tesz akadémikussá, így a lapok ismerete sem jóssá, de lehetőségünk nyúlhat olvasni, tanulni.