Kocsonya egyszerűen elkészítve

A kocsonyáról az első írásos emlékek a XIV. századból származnak. A Le Viandier-ben, a középkori konyháról szóló receptgyűjteményben szerepel először a húsból készíthető kocsonya. Eredetileg az étel eltarthatóságának növelésére használták, hiszen akkoriban igen nehézkesen lehetett tárolni a romlandó ételeket. A kocsonyalével leöntött alapanyagokat viszont elvágták az oxigéntől, így néhány nappal tovább eltarthatóak voltak.

Másutt elengedhetetlen hagyományos étel. Például Miskolc környékén sok étteremben, borozóban szolgálnak fel manapság is borkorcsolya gyanánt kocsonyát. A legenda szerint az egyik borospincében, a vendégek számára kiporciózott és dermedni letett kocsonyába a hideg elől pincébe húzódott békák egyike beleugrott, és benne is ragadt. Aztán egy kocsonyára éhes vendégnek és egy figyelmetlen pincérnek köszönhetően napvilágot látott a vadul pislogó kocsonya.

Nagyon sokféleképpen készítik, én a legegyszerűbb módon elkészített változatát szeretem!

Hozzávalók: 

• 2 első sertéscsülök
• 4-5 sertésköröm
• pár darab sertésbőr
• Sertésfül, s van, aki a farkát is beleteszi, én nem szeretem
• 4 gerezd fokhagyma
• 20 szem fekete bors
• 2 babérlevél 
• só

Elkészítés:

• A sertésrészeket alaposan átmosom, majd beleteszem egy fazékba, s felöntöm bőségesen vízzel.
• Amikor felforr, leszedem a habját, s beleteszem a fűszereket.
• Kb. 4 órát kell takaréklángon főzni, de a lényege az, hogy amikor már érezni az állagváltozást a lénél, és a csontok lassan kifordulnak a felszeletelt csülökből, akkor jónak tekinthető!
• Kiszedem a részeket hőálló tálakba, estleg mélyebb tányérokba, majd átszűrve rájuköntöm merőkanalazom a levet, hogy ellepje a sertésdarabokat.
• Hideg helyre viszem, például a spájzba, hogy kihűljenek, s ha megfelelően hideg van, ott is elállnak, ha nem, később beteszem a kocsonyákat a hűtőbe.
• Fogyasztás előtt szedem le csak a tetejükön megdermedt zsírt, így még tovább elállnak, nem eresztenek levet.