Stefan Hertmans: Háború és terpentin

Memoárokból, saját gyerekkori emlékeiből és nagyapja festményeinek belső történeteiből írt költői szépségű regényt Stefan Hertmans. A Háború és terpentin az utóbbi évek egyik legnagyobb belgiumi és hollandiai könyvsikere lett, több rangos irodalmi díjat is elnyert, és azonnal kortárs klasszikussá vált.

A regény főhőse, Urban Martien 1891-ben született Gentben egy szegény családban. Apja, Franciscus templomi freskókat festett és fiatalon, negyvenes évei elején halt meg tuberkulózisban. Urban egy kovácsműhelyben dolgozott, majd négy év katonaiskola után az első világháborúban, a frontvonalon szolgált. Csodával határos módon túlélte a Nagy Háborút. 1963-ban, öt évvel felesége halála után kezdte megírni életét.

A nagyapja nem sokkal a halála előtt, 1981-ben adott Hertmansnak két teleírt füzetet: a visszaemlékezéseit. A történetek alapján, amiket gyerekkorában hallott, az író gyanította, hogy felkavaró dolgok lehetnek bennük, és évekig nem merte elolvasni. Amikor végül mégis megtette, nem sejtett titkok tárultak fel előtte. A nagyapa szinte középkori, nyomorúságos gyerekkora a tizenkilencedik század végi Belgiumban, úgyszólván egy másik bolygón, „falvak és földutak, lovas kocsik és gázlámpák, mosókádak, imaképek és konyhakredencek planétáján, ahol negyvenévesen is már öregek voltak a nők, zárdába dugták a makrancos polgárlányokat, és mindenhatók voltak a plébánosok”. Megelevenedik a borzalmakkal teli fiatalkor az első világháború vérzivatarában. A regény egy meglelt, majd elvesztett nagy szerelem története is, és a festészet csöndjében szublimált bánaté, a szívós belenyugvásé. Egy elfeledett háborús hős története, aki hosszúra nyúlt földi léte során örökösen ingadozott „a fáradalmas, teljes élet és a csendes, vigasztalást adó festészet között”.

Stefan Hertmans gyönyörű, Háború és terpentin című regényét Fenyves Miklós fordításában jelenteti meg az Európa Könyvkiadó.

Szöveg, kép: Európa Könyvkiadó