Benedek Zoltán: A Szilágyságtól Új-Guineáig

Manapság egyre kevesebben olvasunk könyveket, pedig az olvasás nem csupán a szókincset gyarapítja, de képzelőerőnket, fantáziánkat is színesebbé teszi. Ha mostanság könyvet vásárolunk, egész biztosan, hogy új könyvekre vágyunk, pedig nagyon sok olya alkotás van, ami még mindig megállja a helyélt.

Én személy szerint előnyben részesítem az olvasást, a filmekkel szemben, mert sokkal izgalmasabb a sorok között meglátni a lényegetek és kialakítani egy képet magunkban. Az olvasás számomra, mindig új felfedezésekkel jár, éppen ezért nem csupán regényeket, szerelmes novellákat, hanem minden műfajt szeretek. Nemrég olvastam egy könyvet, amely inkább kalandos, érdekes és érdekfeszítő mintsem romantikus, vagy kriminalisztikus. Mivel nagyon kedvelem a tájleírást, számunkra idegen népek, kultúrák megismerését, éppen ezért választottam most témámul Benedek Zoltán nagy sikerű könyvét, amely Erdély egy kicsiny tájáról egészen a messzi Pápua Új-Guineáig jut el Bíró Lajos zoológus, természettudós és kutató.

A könyv Bíró nem kis érdemű és nehézségekkel teli élet útját mutatja be, részletesen, ahogy a Szilágy megyei Tasnád városából, akaratával, kitartásával, hogy jut el a világ másik felére. Bíró Lajos eredeti felvételei, néprajzi és rovartani gyűjteményei, munkásságának eredményei mai napig is felbecsülhetetlenek.

Bíró Lajos 1856 augusztusában született a romániai Szilágy megyében, zoológus, entomológus, néprajzkutató. Az entomológus Bíró Lajos 1896 és 1902 között Német-Új-Guineában végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést. Az általa gyűjtött mintegy 5600 néprajzi tárgy a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményének legnagyobb algyűjteménye, amely koraisága mellett a pontos és részletes feljegyzések, a kéziratos hagyaték, valamint a fotók nagy száma miatt nemzetközileg is egyedülállónak számít.

Természettudományos gyűjteményének (amely a Természettudományi Múzeumban található), a 200 000 állat feldolgozásán több bel-, és külföldi kutató dolgozott, több mint 150 tudományos cikk és értekezés született róla. 2400 addig ismeretlen állatfajt tartalmaz, amelyből közel 250 faj és 17 állatnem őrzi Bíró nevét. Botanikai gyűjteménye pedig további 130 új fajt és 14 új alnemet tartalmaz.

Munkássága kitörölhetetlen része a természettudományok történetének. Entomológiai és etnográfiai gyűjtése évtizedekre szóló munkát adott és ad ma is a tudomány embereinek. Mint azt tudni lehet, Bírónak élete legnagyobb munkássága a Földünk második legnagyobb szigete Új-Guinea felfedezése volt élete legnagyobb célja. Ha valaki szeretne olyan tájleírást és páratlan élményeket szerezni a könyv olvasásával, amely ismeretek megszerzésének millió adatát hordozza, semmiképp sem hagyhatja ki ezt a könyvet.

Bíró Lajos hat éves Új-Guineai tartózkodása alatt olyat adott a világnak, ami a mai napig is egyedül állónak számít. 1895-ben hagyta el Budapestet, és az ott töltött hat év alatt bejárta, az összes elérhető és fehérek által lakott helyet, így a Hansemann-partot, az Astrolabe és a Huon-öblöt. Robert Koch-hal pedig, aki malária elleni kutatásokat végzett a területen, körutazást tett Új-Írországban. 1897–ben közel egy évre elhagyta Új-Guineát, Szingapúrba, Jávára és Ausztráliába utazott, hogy készleteit kiegészítse, és szakirodalmi ismereteit bővítse. 1901. december 27-én indult haza, Ceylon, India, Omán és Egyiptom érintésével és 1902. augusztus 27-én érkezett meg Budapestre.

Bíró 1931 szeptember 2-án Halt meg Budapesten és már nem sikerült utolsó expedíciójára elindulnia.