William Davis: Búza nélkül
hirdetés
Dr. William Davis Milwaukee-ben praktizál preventív kardiológusként. 2011-ben írott, Wheat Belly című könyve egy hónap alatt lett New York Times bestseller. Sokan szeretnék elhallgattatni, minden oldalról diszkreditálni próbálják. Hogy miért? Mert az orvosok azon kisebbségéhez tartozik, akik hisznek a táplálkozás és az egészségi állapot közötti kapcsolatban.
Nemcsak hisz benne, hanem maximálisan figyelembe is veszi a táplálkozás a szív- és érrendszerre, valamint az általános egészségre gyakorolt hatását. És nem, nem a magas koleszterintartalmú ételektől tiltja el pácienseit. A modern búzát „krónikus méregnek" tartja, meggyőződését pedig olyan alapossággal támasztja alá ebben az elragadó humorral megírt, részletes krónikában, hogy az maradék illúzióinkat is (ha volt még egyáltalán valamennyi) lerombolja e kétes hatású növénnyel kapcsolatban. Az első, teljesen jogos kérdésfeltevése, hogy miért voltak az emberek sokkal vékonyabbak ötven-száz évvel ezelőtt? Régi fényképeket nézegetve ez nagyon szembetűnő. Pedig jóval kevesebbet sportoltak, mint a modern amerikai átlag. A nagymamája mozgás gyanánt legföljebb a lépcsőt porszívózta, és élete során egyetlen egyszer sem húzott futócipőt, a dereka mégis két mérettel karcsúbb volt, mint a mai átlagnak.
hirdetés
És miért túlsúlyos ma a triatlonisták egyharmada? Dr. Davis felesége triatlonos körökben mozog, ö maga is élvonalbeli atléta és edző. Az általánosan elfogadott hivatalos táplálkozási tanács, mely szerint mozogjunk többet, és együnk kevesebbet, az élsportolók esetében enyhén szólva nevetséges. Ők egészségtudatosán étkeznek és rengeteget mozognak.
A szerző elsősorban a búzát okolja a modern ember elhízottságáért és számos krónikus egészségügyi problémájáért: a harminc méteres kenyérpultot a szupermarketben, a reggelizőpelyheket, a sós perecet, a bagelt, a pizzát, a süteményeket, a hotdogot, a ropit, a fánkot, a hamburgert, a tésztákat, a szendvicseket, a kekszeket, más szóval azt a tendenciát, hogy a háztartási tisztítószereken kívül szinte minden tartalmaz búzát.
Na, de hogy jön ahhoz valaki, hogy egy ikonikus amerikai alapételt, a nemzet egyik pillérét egészségre ártalmasnak kiáltsa ki? Ez szinte már hazafiatlanságnak számít! Dr. Davis nevetségesnek tartja, hogy az embereket hibáztatják azért, mert el vannak hízva, miközben olyan élelmiszereket ajánlanak nekik, amelyek teljesen felborítják az anyagcserét, az inzulinháztartást és a szervezet normális jelzőrendszereit. Az elhízottság egészen groteszk példáit látja maga körül, sajnos már az egészen fiatalok körében is: akad olyan, akit azért nem tudnak megvizsgálni, mert nem fér bele a CT-gépbe... Egész Amerika túlsúlykrízisben szenved, és ezt minden statisztika jelzi. Az élelmiszeripartól független, hiteles információt nyújtó, elhivatott életmód-tanácsadók között soknak megvan a maga személyes motivációja. Évekkel ezelőtt Dr. Davis is túlsúlyos volt, és állandóan fáradt, a triglicerid- és az éhgyomri vércukorszintje a normál szint kétszerese. Minden nap futott, mégis elhízott és cukorbeteg maradt. Ma már tudja, hogy miért, és azóta több ezer páciensét kísérte végig azon a rögös úton, ami a búzától való végleges váláshoz vezet. Mert a búza addiktív. Nem is kicsit.
Mivel a szerző maga gluténérzékeny, kétkedett abban, hogy az „ősbúza" valóban lényegesen eltér a maitól, ezért kísérletet végzett magán. Összehasonlítja az alakort és a ma forgalomban lévő legjobb, biominőégű teljes kiőrlésű búzát. Mindkettőt lisztté őrölte, majd kizárólag víz és élesztő hozzáadásával kenyeret sütött belőlük. A könyvet elolvasva megtudhatod, azt is, hogy milyen eredményre jutott.
Képek: blikk.hu és youtube.com