Ellenőrzés és szabotálás a házasságban

Vannak olyanok, akik életüket, helyzetüket, viselkedésüket a lehető legnagyobb mértékben ellenőrzésük alatt akarják tartani. Bárhogy alakuljon is, mindig tudni akarják, mi történik, mi várható, és hogyan lehet mindezt kézben tartani.

A házastársi viszonyban ez főként azért nehéz feladat, mert szinte lehetetlenség egy másik embert folyamatosan ellenőrzés alatt tartani. Amellett az ellenőrzött személyre is fojtogatóan hat. Olyan ez, mint az az anya, aki folyton tudni akarja, mit csinálnak a gyerekei, mi van rajtuk, mit esznek és isznak. Vagy az apa, aki ellenőrzi, kivel játszanak a gyerekek, mikor érnek haza, stb.Nagyon is lehetséges, hogy ez a „kézben tartani" kevésbé tudatos motívumként ugyan, de jelen volt párválasztásodban. „Őt tudom irányítani, vele nem lesznek nehézségeim" - ez is egyfajta megfontolás, amely szerepet játszhat.

E viselkedés kiegészítője az engedelmes partner, aki mindig pontosan azt teszi, amit a másik elvár tőle, illetve engedélyez számára. Az ilyen engedelmes viselkedés egyik következménye azonban, hogy kissé marionettfigura-jelleget kölcsönöz a partnernek. Már nem hús-vér személy; élettelen, és nagyon is egykedvűen játssza a szerepét. Ez pedig az ellenőrzést gyakorló félben elégedetlenséget kelthet. Miután partnerét már sikeresen beidomította egy adott viselkedésmódra, a későbbiekben szemére veti, hogy milyenunalmas, hogy semmit nem lehet megélni vele, hogy nem mutat semmi kezdeményezést, nem vállalkozik semmi újra. Es tényleg igaz, hogy már semmilyen kezdeményezés nem várható tőle: minden életenergiája kialudt.

Ha nem mondod ki egyenesen, hogy valami bosszant, elkedvetlenít vagy fáj neked, akkor ezt úgy akarod éreztetni a másikkal, hogy elkezded őt „szabotálni". A szabotálás rengetegféle formát ölthet, és hogy ez mennyire tudatosan vagy öntudatlanul történik, egyénenként különböző lehet.

A szabotálásnak egy formája a visszahúzódás. Kevésbé lelkesen beszélsz a társaddal, néhány dolgot nem mondasz el neki, esténként nem üldögélsz vele kedélyesen, az ágyban pedig mindig fáj a fejed. Ezek közül a „büntető szankciók" közül sok öntudatlanul zajlik. Eljátszod, hogy aznap épp tényleg nincs hangulatod a másikhoz, és hogy valóban fáradt vagy. Lelked mélyén azonban nagyon is tudod, melyik elv mozgat: szemet szemért, fogat fogért. Fájdalmat okoztál nekem, akkor én meg hanyagollak.

Sok asszony, aki fél a testi erőszaktól, a bosszúnak ebben a formájában talál menedéket, de ez még nem jelenti azt, hogy ez a viselkedésminta kifejezetten a nőkre jellemző. Férfiaknál is gyakran előfordul, hogy nem tudnak mit kezdeni haragjukkal, és félnek a bennük rejlő erőszakosságtól, ezért inkább önként visszavonulnak, és hagyják a feleségüket főni a saját levében.

A szabotálásnak ez a módja igen hatékony, és szerintem rettenetes is egyben. Minthogy te szó szerint visszafogod magad, ezzel visszafogod a másikat is. A másik keze meg van kötve, mivel te visszahúzódsz, és a szent ártatlanság leplébe burkolódzol. Az ilyen viselkedés oda vezethet, hogy a hétköznapi élet puszta vázzá silányul. Minden úgy történik, ahogy szokott, de elvész minden melegség, meghittség, élvezet, röviden: oda lesz az élet minősége. Ezt hosszú távon senki sem bírja ki.

Lakj bármilyen csodaszép házban, legyen bármilyen remek állásod, legyen a levegő olyan tiszta, mint a hegyekben, és ne legyen egyetlen társadalmi norma sem, amely az utadban áll: ha a szívedben nincs rend, soha nem leszel boldog. Aki belül üres, mindig üresnek fogja érezni magát, bármilyenek legyenek is a körülményei. És fordítva, aki belül elégedett, elégedett lesz a legnehezebb helyzetekben is.