Teremts meghitt pillanatokat!
hirdetés
A nap nagy részében távol vagyunk egymástól, de igényünk van arra, hogy a napközben szerzett élményeinket, tapasztalatainkat, ezekkel kapcsolatban keletkezett gondolatainkat, véleményünket megoszthassuk a társunkkal, sőt, kíváncsiak vagyunk, hogy ő ezekhez mit szól, mit gondol.
Egy-egy orvosi vizsgálat után, ahová egyedül mentünk, fontosnak érezzük, hogy minden hallott szót, javaslatot megosszunk társunkkal. Közösen kell kialakítanunk, hogy miként tervezzük az életmódunkban szükséges változásokat, hogy mit tartunk fontosnak és mit nem a készülődésben. Melyikünk mit hallott, mit olvasott, s abból mit hogyan fogunk megszívlelni, követni. Fontos, és biztonságot adó érzés, hogy tudjuk, mik történnek a társunkkal, de legalább annyira szükségünk van arra, hogy tudjuk, a társunk miként vélekedik a világ dolgairól és milyen gondolatok foglalkoztatják. Ettől érezzük magunkhoz közelinek, ettől ismerjük. Milyen jó érzés, ha sikerül megsejtenünk, miként fog valamire reagálni. A két ember között lévő érzelmi és értelmi kapocs jele, hogy egymás távollétében is át – átsuhan agyunkon, hogy ő most erre mit mondana, hogyan reagálna. Leonardo da Vinci fogalmazta meg a szeretet ezt az intellektuális aspektusát: „Minél jobban ismerem, annál jobban szeretem”. S ez nem csak általános ismeretekkel van így, hanem a baráti és szerelmi kapcsolatokban is. A mindennapi együttélésben szinte nélkülözhetetlen az egymás ismerése és ezen keresztüli elfogadása és szeretése. Hisz tudnom kell, hogy ő mit szeret, mit nem, s hogyan alkalmazkodjak hozzá, hogyan keressem a kedvét.
hirdetés
Az érzelmi meghittség
Mindenki vágyik arra az érzésre, hogy a másik közel áll hozzá, mert ismeri és megérti, és elfogadja, sőt jónak, szeretetreméltónak tartja. Ezt akkor érjük el leginkább, ha egymás gondolatait, érzéseit mélyebben megismerjük. Ehhez nem csak az egymás iránti kíváncsiság, hanem az önmegmutatás igénye és bátorsága is kell. Ehhez fontos, hogy a különböző élethelyzeteinkkel kapcsolatban kialakuló érzéseinket, indulatainkat elmondjuk társunknak. A baba várásakor mindkét fél tele van mindenféle érzéssel, gondolattal, aggodalommal, sőt félelemmel is. Ha mindezt megpróbáljuk megosztani vele, s még akkor is, ha ezeknek csak kis részét képes átérezni, benne is felidéződnek ezek az érzések, velünk együtt átéli, így az összetartozásunk is szorosabbá válik. Így annak nem csak találgatnia kell, hogy miért vagyunk olyan gondterheltek, vagy bosszúsak, esetleg vidámak. Más, ha mi osztjuk meg vele, és más, ha neki kell faggatóznia.
A társas meghittség
Azt jelenti, hogy megosztjuk egymással azokat a tapasztalatainkat, amelyeket a különféle társas helyzetekben, munkahelyen, utcán, barátok között átéltünk. Gondolatban is, majd az élmények elmesélésével is közös lesz az életterünk. Ha várandós kismamának azt javasolják, hogy kímélő életmódot folytasson, akár otthon kell maradnia, netán ágynyugalmat rendelnek el, a külvilágtól való elzártsága miatt fokozottabban igényli a párjától az „élménybeszámolót”, a társas helyzetek híreit. Erre majd hangsúlyozottan lesz igénye, amikor a picinyével otthon, a négy fal között él, a külvilág eseményeitől kissé elzárva. „Mi történt, mesélj?”fogadják férjeiket a gyes-en lévő kismamák. Milyen jó lesz akkor, ha a férj szívesen hozza haza és osztja meg vele a munkahelyen és barátok között átélteket. Ezt már ebben az időszakban is lehet gyakorolni.