Ha a „börtönlégkör” beköltözik az otthonotokba…

Ahogy múlnak az évek, egyre nagyobb fáradságodba kerül a „mi egyek vagyunk" szerződés fenntartása. Azok az erőfeszítések, amelyeket hajdanán szinte észrevétlenül tettél, az idő múlásával lassan már izomlázat okoznak. Úgy érzed, teljesítőképességed egyre fogy. Már nem érzed magad olyan frissnek, olyan derűsnek, olyan erősnek, mint régebben. Bizonyos dolgok, amelyek korábban érdekeltek, hidegen hagynak, és már nem vonzanak azok, amikért korábban lelkesedtél. Kissé elfáradtál...

Ha őszinte vagy önmagadhoz, úgy érzed, hogy börtönbe kerültél. Valami rágni kezd belülről, ami rabságban érzi magát, és idővel egyre erősödik benned a vágy, hogy elmenekülj a helyzetből. Keresed a menekülési útvonalakat. Ez azt jelenti, hogy a szerződést fenntartod, és sem önmagadat, sem a partneredet nem mered szembesíteni saját elégedetlenségeddel. Ugyanakkor alamuszi kerülőutakon mégis megpróbálsz valamit kezdeni az életeddel, vagy egész egyszerűen színlelt álomba ringatod magad. Önmagad álomba ringatása vagy az önkábítás-önámítás körébe sorolható az állandó szépítkezési kényszert is.

A szépítgetés, amelyről most beszélek, a ház, a kert, a konyha, a ruhák, a bútorok, a tapéta, a virágok és növények, a régiséggyűjtemény folytonos rendezgetése. Amíg óvakodsz attól, hogy a lelkedben uralkodó zűrzavart és kevésbé kellemes érzéseidet a helyükre tedd, mindig találsz a külvilágban valami csinosítanivalót. Ráadásul a fogyasztói társadalom és a változó divat mindig arra ösztökél, hogy valóban ne legyen időd semmi másra, ha legalábbis „lépést akarsz tartani" vele. Elképesztőnek találom, hogy néhány ember mennyi időt, pénzt és energiát öl a ház belső világának, saját külsejének és ruházatának csinosításába, miközben házasságának és saját lelke mélységeinek rendbetételére semmi gondot nem fordít.

Az ilyen viselkedés egyetlen eredménye, hogy folyamatosan elfoglalt vagy. Szinte nincs is időd arra, hogy magadba tekints, mindig van valami, amit meg akarsz venni, vagy el akarsz végezni. Soha nem készülsz el, és úgy tűnik, minden folyamatosan szépül, csinosodik. Már szinte elhiszed, hogy minden olyan szép és kellemes, amilyennek látszik... Valójában azonban becsapod magad, mert lelkedben és szívedben semmi sem változik. Menekülsz a benned uralkodó zűrzavartól úgy, hogy elkendőzöd azt, és függővé teszed magad a folyamatos elfoglaltságtól. Röviden: arra törekszel, hogy folyamatosan hipnotizáld magad a szépség látszatával.

A házasságon kívüli viszonyokról is kell ejtenünk néhány szót. A házasságon kívüli viszonyt többnyire csak akkor érzi a másik házas fél igazán fenyegetőnek, ha a kapcsolat szexuális jellegű is. Egy sor más dolgon kívül, amelyek kiváltják a „megcsalt fél" reakcióját, az a legfenyegetőbb érzés, hogy mindazt, amivel a házasság elkezdődött - tehát a szerelmet és a kölcsönös bizalmat -, most megvonják tőle, és valaki másnak adják oda. Véleményem szerint éppen ez a házasságon kívüli viszonyok jellemzője: a kettő közül az egyik az évek folyamán kivonja szeretetét a kapcsolatból, és valaki más felé fordítja. Az esetek többségében a házasságon kívüli viszony a megcsalt fél számára elviselhetetlen. Ilyenkor csak két lehetőség marad: vagy megszakad a harmadikkal folytatott kapcsolat, vagy a házasság ér véget.

Remek, a házasság fennmarad, az „illetlen" házastárs rövid kitérő után szépen hazatér, és az egészre fátylat borítanak. A házasság a fent leírt módozatok valamelyikével folytatódik tovább, de a jövőben sokkal szigorúbban vigyáznak arra, nehogy még egyszer előforduljon ilyesmi. Néha soha többet nem is fordul elő. Máskor meg mégiscsak. A „házasság erődítményének" kiépítése és a börtönfalak megerősítése egyre intenzívebbé válik, az erődítményen belül pedig egyre fojtogatóbb lesz a légkör. Az elfojtott energia azonban előbb-utóbb mégis utat tör magának a szabadba; nem fogható vissza tovább, inkább a szerelmi kaland minden következményét a nyakukba veszik a visszatérők (büntetések, rendszabályok és megaláztatások). A haldoklásnál minden jobb.