Pásztorkutya a terelés mestere!

A televízióban közvetített pásztorkutya-bemutatókon a pásztorok és kutyáik csodálatra méltó teljesítménye nézők sokaságát bűvölte el nemegyszer. Mintha csak valami rejtélyes, már-már telepatikus kapcsolat volna ember és állat között. Mindazonáltal, bár teljesítményük valóban rendkívüli, könnyű magyarázatot találni rá, ha a kutyafélék vadászó magatartását vesszük alapul. A munkáját végző pásztorkutya egyszerűen csak farkas őseitől öröklött ösztöneire támaszkodik, és a pásztor kívánalmainak megfelelően módosítja az ősi vadászati sémát. Mindjárt tisztábban látunk, ha röviden áttekintjük, hogyan is viselkedik a farkas-falka az áldozat becserkészésekor. 

Farkasfalka gyűrűjébe kerülni emlékezetes élmény. Még ha jóllakott farkasokkal van is dolgunk, amelyeket kölyökkoruk óta ismerünk, hátborzongató érzés, amikor az állatok legyezőállásban körülkerítik az embert. Ilyenkor el tudjuk képzelni, mit érezhet halála előtt az űzött szarvas. Ugyanakkor egyetlen pillanat alatt megértjük, mit is művel a birkanyájat terelő pásztorkutya. Amikor ide-oda futkos, afféle egyszemélyes farkasfalkaként próbál viselkedni. A körülmények persze ellene esküsznek. Egyetlen zsákmány és egy csoportnyi ragadozó helyett itt csupán egy magányos ragadozó áll szemben a csapatnyi zsákmánnyal. Szegény juhászkutyának tíz farkas helyett kell dolgoznia, és nem csoda, ha ezek a bámulatra méltó kutyák sokkal fiatalabb korukban pusztulnak el, mint más fajtabeli társaik, annyira kimeríti őket feszült figyelmet igénylő munkájuk.

A pásztorkutya azért hajszolja magát a végletekig, mert amikor végre egy helyben lekushad, és mereven a birkákra szegezi a tekintetét, egyszer csak - legnagyobb rémületére - azon veszi észre magát, hogy se a bal oldalán, se a jobbján nincs egy fia farkas sem. Neki kell egymagában az ősi körülkerítési manővert végrehajtania, így azután futkos ide-oda, rohan-lekushad, rohan-lekushad,magára vállalva egy teljes farkasgyűrű szerepét. A benne rejlő farkasösztön nem tűr megalkuvást.

A pásztor tíz különböző utasítást adhat kutyájának. Ezek a következők :

1. Állj! (Állj meg, bármit csinálsz is éppen.)
2. Feküdj! (Helyezkedj a lesben állás pozitúrájába, és csendesen, mozdulatlanul maradj a földhöz lapulva a nyájjal szemben, pillantásodat mereven rájuk szegezve.)
3. Balra! (Indulj a nyáj bal oldala felé, és ha a jel ismétlődik, körözz tovább körülöttük abban az irányban.)
4. Jobbra! (Ugyanaz, csak az ellenkező irányban.)
5. Ide gyere! (Indulj a pásztor felé, bárhol vagy is éppen.)
6. Előre! (Eredj közelebb a birkákhoz, akárhol vannak is.)
7. Vissza! (Húzódj vissza a nyájtól.)
8. Nyugi! (Lassíts, akármit csinálsz is.)
9. Hajrá! (Gyorsabban csináld, amit éppen csinálsz.)
10. Elég! (Hagyd ott a birkákat, és térj vissza a pásztor oldalára.)

E tíz parancsszó segítségével, a farkasok vadászati sémáját kiaknázva, a pásztor képes elvégeztetni kutyájával mindazt a rafinált és látszólag bonyolult műveletet, amire szükség van. A jelzéseket füttyjelek, kiáltások és karmozdulatok keverék nyelvén adja meg.

Érdekes módon a kutyának legnehezebben megtanítható manőver az, hogy a nyájat a pásztortól elfelé terelje. Ez ugyanis ellenkezik a farkasvadászat szellemével, hiszen a vezérfarkas (=pásztor) soha nem kívánná a vadon természetes környezetében, hogy alárendeltjei a prédát tőle eltereljék. A pásztorkutyák persze még erre is hajlandók, olyan feltétlen engedelmességgel szolgálják ember gazdájukat.

Olykor megtörténik, hogy egy képzetlen pásztorkutya berohan a nyáj közé, és bele-belekap a birkák lábába, mintha falkatámadást indítana ellenük, de az ilyesmi ritkaság. A szelektív tenyésztéssel észrevehetőleg sikerült kifejleszteni azt a kutyatípust (legjellegzetesebb példája a bordér collie, avagy szakállas skót juhászkutya), amelyik már ösztönösen vonakodik a becserkészés aktusát a vadászat következő fázisaként támadással és öléssel betetőzni.