Az erőszakos „udvarló”

A kínai aligátor olykor igen erőszakos módon udvarol. Mindkét nem egyedei bömbölve pózolnak. Párzás után a nőstény sárból és növényi anyagokból fészket épít, s 12-24 tojást rak bele. A növényi részek rothadásakor termelődő hő kikölti a tojásokat, amelyekből körülbelül 70 nap múlva bújnak elő az aligátor-bébik.

Apjuk nem vesz részt a kicsinyek fölnevelésében, de az anyjuk velük marad - akár egy egész éven át védelmezi őket. A kínai aligátor több mint 60 évig élhet, ötesztendős kora körül válik ivaréretté, fogságban pedig még az ötvenévesnél idősebb példányok is szaporodnak. Ez a hüllő valaha Kína-szerte elterjedt volt, de napjainkban vadon talán már csak 150 egyede van. Ezek az állatok a Jangce folyó medencéjének körülhatárolt részcin élnek. Állományuk évente legalább 5%-kal apad, és néhány éven belül a faj kipusztulhat, ha nem történnek határozott intézkedések az érdekében. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) kritikusan veszélyeztetett fajként tartja számon, minthogy egyedszáma a legutóbbi három nemzedék alatt több mint 80%-kal csökkent. Az IUCN becslése szerint a megmaradt vadon élő állatok között már ötven ivarérett egyed sincs.

A kínai aligátor számára létrehozott vadrezervátumokban is gyérek a populációk. A legnépesebb az Anhuji Rezervátumé. Az itt található tizenhárom tavacska közül tízben tanyáznak aligátorok, mindegyikben maximálisan tizenegy egyed él.

A kínai aligátor lényegesen kisebb, mint észak-amerikai rokona, átlagosan 1,5, legföljebb 2,5 méteresre nő meg. A nőstény kisebb a hímnél. Ez a hüllő félénkebb, és rövid, kerek orra miatt megjelenése sem annyira ijesztő, mint a csukaorrú aligátoré. Éjszakai állat, főként csigákkal, rákszabásúakkal és halakkal táplálkozik, de az útjába kerülő rágcsálókat vagy kisebb madarakat is elfogyasztja. Jókora, akár 25 méter hosszú, többkamrás földalatti járatokat ás, amelyekből sok légzőnyílás nyúlik a talaj fölé. Akár az év hét hónapját is téli álom-szerű nyugalmi állapotban tölti a járatokban. A felszínbe is mélyít gödröket, ezek víztárolóként szolgálnak, ahol aszály idején a többi állat is olthatja a szomját.

A fenyegetettség okai

A kínai aligátor kedveli a csöndes, pangó édesvizeket: a tavakat, a lápvidékeket, a tocsogókat, a holtágakat, a védett öblöket, az elárasztott rizsföldeket. Azok a vidékek, ahol máig megmaradt, igen termékenyek, mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmasak, ezért sűrűn lakottak. Az állat hajdani elterjedési területéből ma sok ezer hektár szántóföld, főleg rizst termesztenek rajta. A növényvédő szerek alkalmazása is veszélyezteti ezt a hüllőt.

Szemben az emberrel

Bár az aligátor vadászatát és háborgatását törvény tiltja, az állat megmaradt élőhelyei pedig hivatalosan védettek mim természetvédelmi területek, azokat a tavakat, amelyeket benépesít, a helyi lakosság is használja haltenyésztésre és kacsanevelésre. A rizsföldek gyakran a tavak sekély peremrészeibe is benyúlnak. Ez a közelség az emberek és az aligátorok között összeütközésekhez vezet.

Ismereteink szerint a kínai aligátor emberre nem támad, de a halakat megdézsmálja, és alkalomadtán a kiskacsákat is elkapja. A rizsföldekhez épített öntözőcsatornákban is kárt tesz. Ennek a fajnak - amerikai rokonával ellentétben - kidudorodó csontpajzsai vannak a hasán. Emiatt bőre alkalmatlan az ipari feldolgozásra, így nincs közvetlen gazdasági haszna a faj olyan jellegű fenntartásának, mint a floridai és louisianai aligátorfarmokon.

Forrás: wikipedia

Képek: erdekesvilag.hu és erdekesvilag