Mindig felugrik a kutya? Mutatjuk a megoldást!

Nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával, amikor még kicsi a kutyus nagyon cuki és szeretjük az ölünkbe venni és szeretgetni, azonban amikor jönnek a sáros napok és a kutyus elkezd nőni akkor bizony már meg kell küzdeni vele. Ő fel szeretne ugrani, hiszen ezt szokta meg kiskorában is és nincs tisztában a súlyával.  Ez azonban gazdiként veszélyes is lehet, ugyanis elveszítjük a tekintélyünket a kedvencünkkel szemben. Azért ugrál a kutyus, hogy felkeltse magára a figyelmet.

Az újdonsült gazdik nagyon szeretik nézni a kölyökkutyájukat ahogyan, mászik és ugrál, nagyon aranyosak a kis pattogó kölykök. Ilyenkor persze szeretgetjük és játszunk vele, egy hosszú fárasztó nap után is, amint a gazdi hazaért a kutyus kikel magából, és az a gazdiknak is jól esik. Ilyenkor a kutyusnál kialakul az érzet, hogy ha ugrál, az bizony jót tesz, mert akkor törődést kap. Itt hibáznak a gazdik, hogy megadjuk a figyelmet ilyenkor.  Az erőteljes rászólás azért nem használ sokszor ugyanis, a kutyus nem tudja pontosan, hogy most nem akarunk vele foglalkozni, mert dolgunk van. Ő úgy látja, hogy a figyelmet akkor is megkapja és akkor is foglalkozik vele a gazdi. Még akkor is, ha próbáljuk elesegetni és birkózunk vele, neki az is játszás.  Felmerül a kérdés, hogy akkor mi is a megoldás.  A megoldás elméletileg nagyon egyszerű tud lenni, meg kell a kutyában erősíteni azt az érzetet, hogy nem akkor kapja meg a figyelmet és a törődést, amikor ugrál, hanem amikor számunkra kedvező viselkedést produkál, vagyis amikor jó kutyus.

Gyakorlatba kicsit már nehezebb, bevezetni a rendszert. A legegyszerűbb módja ennek a bevezetésére, ha egyszerűen levegőnek nézzük a kutyust, amikor ugrál, mintha ott sem lenne. Nem is kell rá szólni, nem kell ellökni, egyszerűen nem kell figyelembe venni. Fontos, hogy abban a pillanatban, amikor abba hagyja ezt a viselkedést, vagyis az ugrálást, akkor meg kell dicsérni, simogassuk meg játsszunk vele kicsit. Természetesen, ahogy megkapja a törődést, akkor újra pattogni kezd, ilyenkor azonnal forduljunk el és újra nézzük levegőnek. Amennyiben ezt az egyszerű szabályt be tudjuk tartani, akkor elég rövid időn belül rájön a kutyus, hogy akkor fog figyelmet, törődést kapni, amikor jól viselkedik, és nem ugrál. Mindegy, hogy mire akarjuk megtanítani a kutyát, arra mindig fel kell készülni, hogy nem lesz egyszerű és időigényes is. Fontos, hogy a kutya megtanulja nem ő irányit, hanem a gazdi, mindig legyünk határozottak, nem szabad a kutyának elnézni, olyan dolgokat amikért büntit érdemelne. Egy jó módszer az ugrálás leszoktatására, az, hogy amikor a kutya felemeli, mellső lábat akkor azokat fogjuk meg és tartsuk fenn egy ideig, eleinte nem fog csinálni a kutyus semmit, de egy pár másodperc múlva már kellemetlen lesz neki, és szabadulni akar, ilyenkor még ne engedjük, eltartsuk kicsit úgy és csak azután engedjük el. Ennél a módszernél a kutya megtanulja, hogy nem kényelmes számára, ha fel akar ugrani a gazdihoz.  Legyünk határozottak, de ne szorítsuk, és ne okozzunk fájdalmat neki.

Ezeket az apró dolgokat muszáj megtanítani a kutyának, hogy tudja nem a gazdi van ő érte, hanem ő van a gazdiért. A határozottság fontos, az okos gazdi akkor kezdi el az ilyen apróságokra megtanítani a kutyust, amik még kicsit és könnyedén lehet irányítani megfogni. Egy nagyobb testű kutyánál már nehezebb lehet a módszer kivitelezése, mert könnyen leteperheti a gazdit a szeretetével. Azt még tudni érdemes, hogy a kutya nem akar semmi rosszat, csak kifejezi a szeretetét a gazdi iránt, csak nem tudja, hogy nem így kell. Nem szabad megverni ezért, tanítani kell türelemmel.