Deák Zsombor: „kisebb csoda, hogy kibírtam”

Deák Zsombor egy erdélyi, pontosabban sepsiszentgyörgyi triatlonista, aki már komolyabb eredményeket ért el ebben a rendkívül megterhelő sportban. Jelenleg Ausztráliában él, illetve ott készül a versenyekre, de, ha teheti, akkor hazalátogat. Ő remek példa arra, hogy ha keményen dolgozunk és kitartóak vagyunk, akkor bármit elérhetünk, hiszen mindennapjai sokáig két részből álltak: reggel edzés, délután munka estig. A siker azonban nem maradt el!

Az erdely.ma oldal készített interjút vele, amelyből megtudhatjuk, hogyan volt ereje kitartani a végsőkig.

„– Ha jól tudom, te Ausztráliában laksz és edzel, illetve Ázsiában versenyzel. Megbántad, hogy több ezer kilométerre elköltöztél az otthonodtól? 

– Nem töltöm az egész évet Ausztráliában, amikor tehetem, itthon vagyok. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elköltöztem. Lassan több mint három éve, hogy meghoztam ezt a döntést, és földrészt változtattam. Azt mondhatom, hogy ott kezdtem újra a karrieremet, hiszen addig félprofi voltam. Itthoni szinten meg tudtam élni, de nem tudtam nemzetközi versenyeken részt venni. Akkor Románia-szinten az egyik legjobb voltam, de nemzetközi szinten inkább duatlonban, mint triatlonban számítottam. Azért költöztem Ausztráliába, hogy a nemzetközi triatlonban jó eredményeket érjek el, és nevet szerezzek magamnak. Az elején támogatók nélkül kezdtem – most már több ázsiai támogatóm van, és a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal is segít –, ami azt jelentette, hogy az edzések mellett dolgoztam. Kertészként, úszásoktatóként, pizzafutárként, kerékpáros taxisként, konyhai segédmunkásként és biciklis üzleti elárusítóként tartottam fenn magam.

– A sportolás mellett dolgoztál is. Azt hiszem, nem lehet könnyű a kettőt összeegyeztetni. 

– Az biztos, hogy nem volt könnyű, hiszen mindennap úgy reggel ötkor keltem, és egyből mentem edzeni. Nagyjából délig befejeztem az edzéseket, majd utána következett a munka. Ez így ment hétfőtől vasárnapig. Ez eléggé káoszos időszak volt, és szerintem azért tudtam csinálni, mert motivált, hogy azért mentem oda, hogy sportoljak és egyre jobb legyek. Ha valaki azt mondta volna előtte, hogy én ezt meg tudom csinálni, akkor annyit reagáltam volna, hogy ez lehetetlen. Most is azt mondom: kisebb csoda, hogy kibírtam.

– Mesélj kicsit a 2015-ben elért eredményeidről. Elégedett vagy? Melyikre vagy a legbüszkébb? 

– Nagyon hosszú idény van mögöttem, hiszen február végén volt az első versenyem, és még december elején mindig versenyeztem. Hat világkupa-megmérettetésen vettem részt, és ebből négyszer sikerült az első tízben végeznem. Azt hiszem, tavaly a legbüszkébb a tajvani világkupán elért nyolcadik helyemre voltam, amúgy világkupán a legjobb eredményem egy negyedik hely 2013-ból. A 2015-ös évet jónak értékelem, de inkább stabil volt, mert sok versenyen tudtam jót menni. Egy top tízes helyért mindig nagyon meg kell küzdeni, de mint sportoló úgy érzem, mindig lehetne jobb.

– Hogyan tudod motiválni magad? 

– Ebben a sportban a saját határaimat is kitolom, hiszen fontos, hogy egyre jobb legyek és minél jobb eredményeket érjek el, emellett pedig az idővel is harcolok. Most már profi triatlonista vagyok, ami azt jelenti, hogy ebből élek. Persze, egy sportolónak a pénz nem az elsődleges célja, de ha ebből élsz meg, akkor kötelességed, hogy minden reggel felkelj, és az edzés legyen az első. Én elsősorban magamat akarom legyőzni, és utána az ellenfeleket.”

Forrás: erdely.ma

Képek: frtri.ro és 3szek.ro