Mucsi Zoltán: „két ember sorsa érdekelt igazán”

Mucsi Zoltánt nagyon sokan szeretik, de nagyon sokan vannak olyanok is, akik úgymond nem nézik jó szemmel az ő munkásságát. Természetesen a legtöbben leginkább az idegroncs, kiabálós, káromkodós jelenetei miatt szeretik vagy épp nem szeretik. Minden esetre ezek voltak azok a jelenetek, amelyek miatt rengetegen megismerték ők. Most viszont rendezői székbe ül és egy különleges darabon munkálkodik. A cikkből megtudhatod kulisszatitkokat!

Mucsi Zoltánnal a hvg.hu oldal készített interjút, az Emigráció darabbal kapcsolatban. Mutatjuk a legelgondolkodtatóbb Mucsi féle gondolatokat.

„hvg.hu: Mennyire aktuális az Emigránsok mondanivalója ma?

Mucsi Zoltán: Hiába íródott akár ötven-száz évvel ezelőtt egy darab, sokszor a társadalom nagyon maivá tudja tenni.  Mrožek műve egy általános problémát vet fel. Két ember elkerül a hazájából: az egyik ideológiai vagy szellemi rabság miatt, a másik a jobb élet vagy nagyobb kereset reményében. Ez a két ember a hazájában valószínűleg másfél percnél többet nem beszélgetne. Annyiban kimerülne a kommunikáció, hogy az egyik megkérdezné a másikat, tudja-e hol van a Liget utca. Több közük nem lenne egymáshoz. A kényszer által viszont az új helyen bekerülnek egy lyukba, itt élnek együtt három és fél éve. Ők ketten nagyon nem egymáshoz való emberek. Más a lelkületük, a világnézetük, a létezésük. Engem ez izgatott a darabban, hogyan tud együtt lenni két ember, akik egyébként, ha nem lett volna az életükben az a helyzet, hogy elhagyják a hazájukat, soha nem beszélgetnének.

hvg.hu: A darab témája ellenére nem politizál. A társadalom- vagy rendszerkritikát a közönség feladata lenne a sorok közt olvasva felfedezni, vagy egyszerűen nem ez a központi téma?

M. Z.: Amikor ez a darab íródott, még állt a Vasfüggöny. Az értelmiségiek szellemi emigrációként hagyták el az országukat. Most is biztos van olyan, aki ezért megy el. De a Londonban dolgozó több százezer magyar nagy része inkább a jobb élet vagy kereset reményében költözik ki. Meggyőződésem szerint a nem itthon dolgozó magyarok kb. 2 százaléka az, aki ha itthon normális megélhetése lenne, akkor is elköltözne. A többiek maradnának. Majd mindenki eldönti magának, hogy az érzései és ítélete szerint el kell-e innen menni, rákényszerítették-e őket a távozásra, vagy értelmetlen az egész. De a darabban a két ember sorsa érdekelt igazán.

hvg.hu: A két szereplő megállás nélkül idegesíti egymást. Körülöttük pedig ott vannak a szomszédból beszűrődő, zavaró zajok. Ezzel mennyire akarják a közönséget is idegesíteni?

M. Z.: Kívülről jövő hangok valóban vannak, de ez a két ember leginkább önmagát idegesíti, saját maguk számára elviselhetetlen és kilátástalan a helyzetük. De ha ez kimondódna, akkor vége lenne az életüknek, ezért a másikon vezetik le a tehetetlenséget.

hvg.hu: Egyre nehezebb a helyzet vagy vannak pozitív változások is?

M. Z.: Sokszor azt érzem, hogy a színház egy felesleges rossz a mindenkori kormányok számára. Pénzbe kerül, ne adj Isten, még van az a szemét színház is, ami kritizálja a társadalmat vagy a politikát. Pedig a kritika sokszor nem rossz szándékból születik. Ha valami történik, és azt nem tartom helyesnek vagy jónak, akkor nem társadalmi ellenség vagyok, hanem egy bizonyos ponton nem értünk egyet.”

Forrás: hvg.hu

Képek: nol.hu, youtube.com