Gyászol a szakma, meghalt Psota Irén

Nemrégiben érkezett a friss hír, hogy a magyar művész társadalom egy újabb értékes taggal lett szegényebb, mivel életénem 86. évében elhunyt a legendás nemzet színésze Psota Irén.

Psota régóta betegeskedett, sok időt töltött az utóbbi hetekben kórházban és végül szívelégtelenség végzett vele, a gyászhír Facebook oldalán közölte a Madách Színház. A Madách Színház művésze, a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt. A színház  saját halottjának tekinti az érdemes kiválóságot.

Február 24-én kórházba szállítottak, amikor otthonában fulladni kezdett, a mentő szolgálatot saját házvezetőnője értesítette, amikor észrevette, hogy valami baj van.  A színésznőt januárban már egyszer kórházba kellett szállítani, amikor otthonának fürdőszobájában megcsúszott, és korának is betudhatóan combnyaktörést szenvedett. Nem sokkal a kórházba szállítás után meg is műtötté és egy csípőprotézis ültettek be neki. Azonban nem sokáig örvendhettük felépülésében, mert még a kórházban súlyosbodott az állapota, itt tüdőgyulladást kapott, illetve infarktust. Egy ideig úgy tűnt ő minden túl él, hiszen jobban lett és orvosai haza engedték, hogy a felépülést otthon folytassa. Sajnos az utóbbi években többször is kórházba kellett szállítani, a fulladás sem első alkalom volt nála idén, mivel tavaly szilveszter éjjelén ugyan ezeket a tüneteke mutatta. Márciusban újabb kórház várt rá, szívinfarktus miatt, akkor szívkatétert is kapott.

Psota Irén a legnagyobb nevek között említhető a magyar színjátszásban, egy alap tagja volt a Madách Színháznak, és a társulatnak is. A színésznő 1929 március 28. született, így alig egy hónap múlva ünnepelte volna a 87. születésnapját. Gyermekkorától színészi pályára készült, eleinte Dávid Irén néven játszott. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Rögtön leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig játszott. 1980–82 között a Népszínház, majd 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja lett. Akkor visszatért a Madáchba, ahol olyan más színészóriásokkal játszott együtt, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Gábor Miklós. Minden műfajban otthon érzi magát. Az általa ábrázolt alakoknak szinte nincsenek határai. Szerepei a tragédiától a musicalen át a vígjátékig terjednek. Groteszk, olykor fanyar, temperamentumos, szelíd, vad, kemény, lágy, letisztult, rezgő. Minden alakítását összetetten, egyedi módon ábrázolja. A tragédiákban finoman meg tudja csillogtatni a humort, éppúgy, mint a vígjátéki szerepeiben rejtőzködő tragédiát. Teszi mindezt a csak rá jellemző egyedi, utánozhatatlan gesztusaival, senkivel össze nem téveszthető orgánumával. Számos filmben nyújtott feledhetetlen alakítást. Több könyve és nagylemezei is jelentek meg, 127 színházi bemutató fűződik a nevéhez, több mint 60 filmben játszott. Családi élete is igen színesen alakult, hiszen Psota életének szinte minden éve szerelemmel tel, háromszor ment férjhez, azonban gyermeke egyik házasságából sem született, ami az ő maga döntése volt. Többször is volt állapotos, gyermeket is szeretett volna, de az élete nem úgy alakult. A színháztól és a színjátszástól 2009-ben búcsúzott a 80. születésnapján, ekkor visszavonult.

Képek: 444.hu, civilhetes.net