Képzeletbeli dolgokkal foglalkozott gyerekkorában a sztárrendező

„Halottakat látok", rebegte félősen a kisfiú a Hatodik érzékben - és a 672 millió dollárt összemuzsikáló metafizikus thrillerrel M. Night Shyamalan egy csapásra sztárrendező lett, akibe mindenki nagy spirituális tudást vetít bele. De a 44 éves rendező bevallotta: nincsen hatodik érzéke. Jó társaságban van: a dalai láma sem titkolja, hogy semmilyen misztikus érzékeléssel nem rendelkezik.

■ Milyen volt gyerekként?

- Volt sok haverom, a szüleim édesek voltak, jó tanuló voltam, megcsináltam a házi feladatomat, mindig szófogadóan megittam a tejet, hamar mentem lefe­küdni, és mindig időben keltem. Soha nem történt semmi. És amikor untat az életed, akkor képzeletbeli dolgokkal kez­desz foglalkozni.

■ Ezért lett bát történetmesélő?

- Tulajdonképpen az ismert dolgokból faragjuk ki a nagy „ismeretlent". A félel­mek akkor aktivizálódnak az emberben, ha az ismerős környezetében van vallatni, ami nem oda tartozik, ami idegen. Ez lehel égy új munka egy másik városban. Félünk, mielőtt belekezdünk. Vagy egy új párkap­csolat. Meg vagyunk kicsit szeppenve tőle.

■ A thriller zsánerben utazik, amelyben a sejtelem, a titok sejtetése mindig közpon­ti szerepet kap.

- Ösztönösen azt csinálom, hogy bele­fogok egy nagy témába, behozom a törté­net szélére, a margójára, utalok rá. és az­tán mindent elkövetek, hogy a szereplőim ne beszéljenek róla. Elhelyezem a szerep­löket például egy ebédlőasztal körül, ahol megmutatom, hogyan beszélgetnek, mi­közben odakint egy alien-invázió zajlik. Csak éppen egy szél sem ejtenek róla. Et­től olyan erős a szituáció.

Ami Jeleimet kell az emberben, az min­dig valami nagyon személyes dolog. Ha ta­lálok egy Ilyen motívumok, amitől idegessé válik a közönség, és a film háromnegyedet fel tudom építeni erre a titokzatos jelenségre való utalással, ás a maradék egyhar­madot a néző érzi ki a filmből, akkor elértem a célom, mert ez a kombináció I sokkal hatásosabb és félelmet keltőbb, mintha mindent lelepleznék. Egyúttal ez a legjobb módszer arra, hogy a film személyes élménnyé váljon a néző szá­mára, mert a hiányzó harmadba a saját találgatásait, teóriáit vetíti bele. Minél több mindent magyarázol meg. annál in­kább hatástalanítod a félelem faktort.

■ Tudna konkrét példát mondani?

- Vegyünk egy egyszerű jelenetet: az irodádban ott van egy fotó rólad és a pá­rodról! De le van fordítva. Fura. Felfordí­tod, aztán kimész kávéért, dumálsz a kol­légákkal, visszajössz, és a keretes fotó újra le van fordítva. Na, itt már valami félelem elkezd mocorogni, mert egy ismerős hely­zetbe besettenkedett valami titokzatos, megmagyarázhatatlan elem. És a szabá­lyok hirtelen ismeretlenné váltak. Ebből a helyzetből egy egész filmet tudnék kihoz­ni. Ösztönösen mindig arra hajlok, hogy az első felvonásban felvázoljam ezeket a titokzatos elemekel. Ha rajtam múlna, az egész lilm csak az első felvonásból állna. Csak éppen a stúdiók fejesei mindig kizá­rólag a harmadik felvonásra kíváncsiak, ami az üldözés és a leszámolás.

■ Most a televízió számára rendezte a Wayward Pines című szériát. Miért váltott médiumot?

- Egy játékfilm elkészítése két és fél évembe kerül. De nem akarok mindössze húsz történetet elmondani egész életem során. Agatha Christie a példaképem. Ontotta magából a könyveket. Tetszett a lehetőség, hogy egy tévésorozattal gazda­gíthatom a kapcsolatomat a közönséggel.

Forrás: youtube.com, starity.hu

Kép: inquisitr.com