Ki tölti be az űrt Angela Merkel után?

Bárki is lesz a Német Szövetségi Köztársaság új kancellárja, hatalmas terhet vesz a vállára, mégpedig elődje történelmi örökségét. Angela Merkel politikájának alapvető változása nem is várható.

A jobbközép vezetőjének ritkán látott zuhanásból kell kihoznia a pártszövetséget, a baloldalnak pedig meg kell tartania a nyár közepén ölébe hullott esélyt. Ami biztos: egyik jelölt sem látszik olyan erős karakternek, aki zökkenőmentesen át tudja venni „Európa vezetőjének” szerepét. A súlyokat nehezíti, hogy még mindig több száz német állampolgár és mintegy tízezer német menedékre jogosult afgán várakozik az evakuálásra Afganisztánban.

Az év elején még úgy tűnt, hogy a jobbközép szabadon mazsolázhat majd a koalíciós partnerek között, de augusztus végére a kép súlyosan megváltozott.

A CDU/CSU hanyatlását leginkább a nyári németországi árvizekhez lehet kötni, és akkor indult el felfelé a baloldal is, de nem csak a konzervatívok, hanem a Zöldek rovására is. Ismét előállhat az a helyzet, aminek Angela Merkel volt a boszorkánymestere, vagyis a 'koalíciózás', viszont nagy kérdés, hogy az új pártvezetők mennyire jártasak ebben a bonyolult műfajban.

Időközben a baloldal előnye tovább nőtt. Jelen állás szerint a koalíciós svédasztal bőséges és többféle verzió is elképzelhető, mert senki nem jut átütő fölényhez. Újra kényszerházasságba kényszerülhet a két nagy párt (egy kisebb szereplő bevonásával), de lehetséges egy CDU/CSU-Zöld-Szabaddemokrata társulás, miként ugyanennek a tükörképe is – a baloldal vezetésével (SPD-Zöld-Liberális). Nem zárható ki teljesen a 'vörös-piros-zöld' felállás sem (szocdemek, szélsőbal és a zöldek), de az esélye kicsi, és feltehetően nem is lesz rá szükség.

Nem is a kormány összetétele a fő kérdés, hanem a 'Merkel-galaxis' utáni német stabilitás, versenyképesség és modernizálás, de főként az európai és a globális hangadó szerep megőrzése.

A legnagyobb feladvány személyi jellegű, hiszen bárki is a kancellár, évekbe kerülhet a merkeli tekintély és befolyás megszerzése, beleértve a nemzetközi kapcsolatok átvételét. Emlékezve Henry Kissinger fanyalgására az Unióval szemben, ami úgy szólt, hogy „Mi is Európa telefonszáma, ha akarok tőlük valamit?”, kétségtelen, hogy Angela Merkelt sokan tekintették a kontinens informális politikai főszereplőjének, akihez fordulni kell és lehet, aki ügyeket intéz, kezdeményez vagy elsimít (jól-rosszul), miközben formailag csak az egyik tagállam vezetője volt, minden uniós felhatalmazottság nélkül.

Az új kormányfő számára ezért fontos lesz, hogy a leköszönő kancellár mennyit és hogyan ad át neki a kapcsolatok és ismeretek kincsestárából.

Armin Laschet: megfelelő, de jellegtelen

A CDU/CSU 60 éves éllovasával szemben a leggyakrabban emlegetett aggály a személyes vonzerő (karizma) hiánya. A méltányosság megköveteli annak jelzését, hogy egy 16 éven át regnáló kancellár és pártelnök árnyékában nehéz is egy független saját karakter kiépítése, és Merkel sem tekintette fő céljának az utódlás előkészítését. Korábban Annegret Kramp-Karrenbauert (AKK) emlegették, mint 'kijelölt túlélőt', de ez az opció kútba esett, és Laschet most úgy vág bele a viadalba, hogy alig fél éves pártelnökség áll mögötte.

Különösebb elvi vagy személyi kifogás nincs és nem is nagyon lehet ellene, mert van bőven politikai tapasztalata. Tagja volt az Európai Parlamentnek (1999-2005) és a Bundestagnak is, benne volt a pártvezetésben, és több pozícióban is jól teljesített Németország egyik gazdaságilag legstabilabb tartományában, Észak-Rajna–Vesztfáliában is.

Laschet megválasztása nem hozna jelentős változást a merkeli vonalhoz képest. Neki is a német gazdasági teljesítmény megóvása áll gondolkodása középpontjában, ami bírálói szerint azt is jelenti, hogy nem elég határozott az Unió eszméit kívülről vagy belülről támadó erőkkel szemben, hanem inkább az üzleti megállapodásokra, előnyökre és egyensúlyokra érzékeny. Itt főként Kínát és Oroszországot szokták emlegetni.

Laschet gyakran fölemlegetett középszerűsége abból is ered, hogy kerüli az erőteljes állásfoglalásokat, nem mutat fel politikai víziókat, óvatoskodik a konfliktusos témákban. Ettől még lehet remek adminisztrátor, de a meghatározó politikai szereplőtől még messze van. Ugyanakkor erős oldala a kompromisszumteremtés, a tárgyalásos ütésálló képesség és a szó jó értelmében vett birkatürelem.

Az őt közelebbről ismerők szerint viszont egyáltalán nem csak egy kockafejű bürokrata, hanem kedélyes és mosolygós karakter, egész jó viccekkel és öniróniával. Önmagát Merkel és Macron mixtúrájának tartja, de ha ő nyer, akkor gyorsan bizonyítania is kell, hogy rendelkezik e két politikus erényeinek legalább egy részével.

Führerbunker-effektus, vagy csak egy önmagát gerjesztő pánik?

Helmut Kohl távozása óta (1998) ez a legnehezebb pillanat a CDU/CSU életében. Laschetnek számolnia kell saját pártszövetsége nyűgeivel, sőt rémületével is. Főként a bajor partner CSU részéről, akinek vezetője, Markus Söder még mindig inkább magát tartja alkalmasabb jelöltnek, és a nagy tekintélyű veterán, Wolfgang Schäuble Bundestag-elnök (volt pénzügyminiszter) is kifejezi kétségeit. Egyes CDU politikusok nagyon rövid határidőt szabnának a hanyatlás visszafordítására, és akad, aki a helyzetet a Führerbunker állapotaihoz hasonlítja 1945 tavaszán, mert az augusztusi visszaesés a döbbenet erejével hatott, és nincs még rá mélyebb magyarázat.

A júniusban közösen bemutatott jobboldali választási program nagyívű és céltudatos, középpontjában a modernizációval és az európai versenyképesség fejlesztésével (értve alatta főként a Kínával, de az USA-val való lépéstartást is). "Az EU-nak meg kell mutatnia a demokráciát túlságosan lassúnak tartó és a világ első számú nemzetének szerepére törekvő Kínának, hogy a liberális és szabadelvű társadalmak is képesek kiváló teljesítményre." -nyilatkozta Armin Laschet kancellárjelölt még június 21-én.

A modernizációs kihívás valóban sürgető Németország számára. A hagyományosan exportvezérelt német gazdaságnak, ahol minden negyedik munkahely a kiviteltől függ, fel kell vennie a versenyt az amerikai és kínai technológiai robogással, de ezzel már adódnak problémái. Az Unió számvevőszéke már tavaly rámutatott arra, hogy a digitális fejlesztések egyenlőtlenek a kontinensen, és bár Németország kidolgozta az innovációs központok koncepcióját, ezt még át kell vinni a nemzetközi verseny színtérére, a termékek és szolgáltatások sorába is.

Változtatni kell azon a torz helyzeten is, hogy a kivitel zöme a gazdagabb nyugati tartományokból származik, míg a legtöbb keleti régióban nem éri el a 15%-ot sem. Ez komoly belső aránytalanságokat mutat, amit az ellenoldali SPD (Németország Szociáldemokrata Pártja) ki is használ.

A koronavírus-válság idején a kormány szakított a korábban rá oly jellemző pénzügyi szigor politikájával, de a CDU ezt szeretné lassan visszagombolni, ami sokak szemében ronthatja a vonzerejét. Sok bírálatot kap a program a klímavédelmi szempontok 'másodlagos' kezeléséért is, amit viszont a baloldal komolyabban hirdet.

A 139 oldalas CDU/CSU tervezet szerint immár nem elég, hogy Németország csak követi a technológiai folyamatokat, hanem képesnek kell maradnia formálni is azokat. A Szövetségi Köztársaság kerüljön az élre a legújabb technológiák alkalmazásában és legyen „gyorsabb, hatékonyabb, digitálisabb”. Egyszóval maradjon a vezető nemzetek sorában, például az 5G technológiák országossá tételével.

Forrás: Euronews

Fotó: Bigalbaloo Stock