Ókori ruhaviseletek

A ruhaviseletnek a lényege, hogy elfedje a testünket, illetve megóvjon a külső környezeti hatásoktól. Ez azonban szinte csak az ősközösségre volt igaz, hiszen az óta már kialakult a divat fogalma. Az ókortól kezdve gyakorlatilag már beszélhetünk divatról, sőt már előtte is voltak olyan emberek, akiknek nem volt mindegy, hogy mit kapnak magukra.

Az ókor előtt fontosnak tartjuk megemlíteni az ősközösséget is. Az ősközösség tehát mindennek a kezdete, hiszen az első bundákat, szőrméket ebben az időkben vették fel az emberek, hogy melegítse őket, valamint, hogy védje a testet, viszont már itt is jellemző volt, hogy díszítették az öltözéket. Ez után következett az ókor. Három jellegzetes népet különböztethetünk meg, az egyiptomiakat, a görögöket és a rómaiakat.

Egyiptomban nem igazán kellett tartaniuk a hidegtől, így lenge öltözék volt a jellemző. A fehér lenvászon kedvelt darab volt, de felvettek akár színes ruhákat is, amelyeket drága kövekkel díszítettek. Az öltözködés milyensége ebben a társadalomban már jelezte a társadalomi rétegek közötti különbségeket is. A nők egy úgynevezett lepelruhát hordtak, amely egyenes vonalú volt és a lábszárközépig vagy egészen a bokáig leért. A férfiak ágyékkötőt viseltek, valamint az uralkodó és a családja jellegzetes fejdíszt is viseltek. A rabszolgák nemtől függetlenül ágyékkötőben jártak, csak a tehetős emberek kiváltsága volt a díszített ruha. Az ilyen jellegzetes díszített ruha kiegészítői a következők voltak: csukló, boka és karperec, nyakékek fülbevalók, parókák. Ezek többnyire a jelenkorunkban is népszerűek, a parókától eltekintve.

A görögöknél a test és a szellem egysége természetesen az öltözékben is megnyilvánult, nem is akárhogy. Számos típusú ruhát hordtak, amelyek kifejezték a viselője társadalmi státuszát, művészi beállítottságát, műveltségét, anyagi helyzetét. Mivel a kereskedelmük virágzott, így sokféle kultúra anyagait használhatták fel a ruháik készítéséhez. Az éghajlati változásoknak megfelelő gyapjú, pamut és lenből készült textíliákat hordtak. Továbbá a nyers és fehér kelméken kívül még szívesen hordták az ibolya, vörös és a zöld árnyalatait is. Mintázásként pedig szegélydíszeket is alkalmaztak. Lényegében úgy kell elképzelni, mintha különböző méretű és anyagú téglalapokat vettek volna magukra, a nők és a férfiak is egyaránt. Jellegzetes ruhadarabjuk a khiton, amit a vállon összefogva, különböző bőséggel redőztek magukon, majd a köpenyként gyapjúból efölé tekerték a himationt. A nők a peploszt viselték, amelyet mindkét vállukon rögzítettek, ez lényégben hasonlít a ma is kapható egyszerű vállpántos, nyári ruhákhoz. Továbbá kiegészítőként a nők hajhálót, a férfiak pedig hajpántot viseltek. Bőrtalpú sarut kevés bőrszíjjal férfiak és nők egyaránt viseltek, de a csizma viselése csak a férfiakra volt jellemző. Korunkban pontosan fordítva van, ugyanis inkább a nők hordanak csizmát.

A római viseletek meglehetősen hasonlóak a görögökéhez, viszont ők a rangjukat, költséges, fényűző életmódjukat szerették volna kifejezni a ruhákkal. Pamutot, gyapjút, lent és drága selymet is viseltek, mindezt fehérített, natúr vagy színezett változatban és díszítőelemekkel kombinálva, ami egyben a társadalmi helyzetüket is jelezte. Bíborszínű öltözék viselése csak a császár kiváltsága volt, amíg a szenátorok ruháján szegélydíszként engedélyezték ennek a színnek a viselését. A nők úgynevezett tunikát viseltek, amely földig ért, lényegében két anyagdarabot összevarrtak. Ezt a vállukon összekapcsolták és mellük alatt pedig átkötötték. Köpenyként, pallát, azaz színes gyapjúkendőt hordtak, ami egyben fejfedőt is jelentett. A férfiak viseletére is az ujjas, vagy ujjatlan, bokáig érő tunikát viselése volt a jellemző, amelyet csípőjükön övvel a fogattak a testükhöz. A bőrcsíkok száma és szélessége a rangjelzésre utalt, a katonák pedig és a szegények rövid tunikát viseltek. Továbbá a római polgárok tógát viseltek. Szandált mindkét nem viselt, viszont csizmát itt is csak a férfiak. Kiegészítőként készítettek ékszereket, amelyek nemesfémekből, elefántcsontból és üvegből lettek megalkotva.