Mi a teendő darázscsípés esetén?

Amikor a darázs a fullánkját belénk mélyeszti, mérget fecskendez bőrünk alá, amely polipeptid tartalma végett kitágítja és áteresztővé teszi a vérereket, és így a csípés helyén vörös duzzanat jelenik meg, ami viszketéssel és erős fájdalommal jár. Normál esetben ez a duzzanat pár napon belül elmúlik, de egy darabig még érezni fogjuk a csípés helyén a tompa fájdalmat. Egyes esetekben ödéma is kialakulhat a csípés helyén, ami a 10 cm-es átmérőt is meghaladhatja, súlyosabb esetben halálhoz is vezethet, de ez az esetek egészen alacsony, 0,3-7,5%-ra jellemző.

Nem mellékes, hogy a test mely részén ér minket a csípés, ha például a nyelv vagy a torok környékén, akkor a duzzanat elzárhatja a légcsövet, és életveszélyes állapot léphet fel. Ha egyszerre több csípést szenvedünk el (mert a darázs nem pusztul el a csípés után a méhvel ellentétben, hanem akár többször egymás után is megcsíphet), akkor az összeadódó toxinok allergiás reakciókat is kiválthat: fejfájás, hányinger, szédülés, láz.

Allergia azonban csak azoknál alakulhat ki, akiknek a szervezetében antitest termelődik, maga az allergiás, túlérzékeny reakció viszont csak többszöri csípést követően jelentkezik. Érdemes megfigyelni, szervezetünk miként reagál egy-egy csípés alkalmával, ha a tünetek kifejezettebben jelentkeznek, akkor jobb, ha a jövőben óvatosabbak leszünk a sárga-fekete pizsamás rovarokkal, ez ugyanis túlérzékeny reakciók kialakulásának előjele lehet.

Ezek a túlérzékeny reakciók sokkos állapotot is eredményezhetnek, ugyanis rovarcsípés-allergia miatt az egész szervezetre hatással van a csípés. A balesetet követően a nyelv és a torok másodpercek alatt megduzzad, fulladásérzés és légszomj kerít hatalmába, kapkodás, verejtékezés és sápadtság, vérnyomásesés és pulzusszám emelkedés jelentkezik.

Az, aki allergiás a darázscsípésre, az nem allergiás a méhcsípésre, és ez fordítva is így van. Akadnak ritka esetek, amikor valaki mindkettőre allergiás, aminek az az oka, hogy a két rovar allergénjei között jelentős a kereszt-reakció, ami azt jelenti, hogy egy másik rovarfajta első csípése is okozhat panaszokat, de ez nem minden esetben jellemző.

A két rovarfajta között több különbséget is felfedezhetünk, ezek közül az egyik az, hogy míg a méh fullánkjának felszíne kitinszőrös, és a csípést követően a bőrben marad a méregzsákkal együtt, így a rovar halálát is okozva. A darázs fullánkja ezzel szemben sima felületű, és erősebben tapad a testéhez, így nem csak ki tudja húzni fullánkját, de egymás után többször is megcsíphet minket. Ezen felül mérete is nagyobb "kamikaze" típusú társánál, és színesebb is.

Ha valaki tudja magáról, hogy ő maga vagy egy családtagja allergiás a méh-vagy darázscsípésre, akkor érdemes mindig hordania magánál egy elsősegély csomagot, amiben többek között adrenalin tartalmú autoinjekció is van. Ezt könnyedén be tudja adni a sérültnek vagy akár saját magának, és elkerülheti a súlyosabb következményeket.
Érdemes még kalciumtablettát magunknál tartani, mert ez több, eltérő allergén esetén is segítségünkre lehet, ha allergiás reakció lép fel.

Ha nem ismert az allergia, akkor érdemes azonnal mentőt hívni, vagy a legközelebb eső kórház ambulanciájára bemenni és ellátást kérni. Ha valakit a csípés a szájában ér, akkor érdemes az ellátásig jeget szopogatnia, hogy csökkentse a duzzanatot.

Ha az allergiás reakció az egész szervezetre kiterjed, azonnal orvoshoz kell fordulni. A következő tünetek fellépése okot ad orvosi segítség kérésére: szájban vagy orrban ért csípés, öntudatvesztés, sápadtság, verejtékezés, bágyadtság, magas pulzusszám, nyirkos bőr, szapora légzés.

A rovarcsípés ellen többféle módon is védekezhetünk. Ha a szabadba készülünk, akkor kerüljük az élénk színű ruhákat, az édes illatú kozmetikumokat és szappant, ha például piknikezünk vagy szabad ég alatt ebédelünk, akkor az ételt fedjük le! Ne járkáljunk mezítláb, és ha mégis megjelenne a közelünkben rovar, ne hessegessük!