A lélekvándorlás

Sokan úgy tartják, hogy a lélekvándorlás, vagyis az, hogy az ember lelke többször egymás után, más-más testet öltve újra születik, míg el nem éri a beteljesülést, a Nirvana-t, a keleti vallások, leginkább a buddhizmus sajátja. Mára azonban kijelenthetjük, hogy a lélekvándorlást mindegyik az élet tiszteletére és egymás kölcsönös szeretetére építő vallás magáénak tudhatja.

Az ember célja az életben a boldogság elérése, születésünktől kezdve azokat a dolgokat keressük, amelyek boldoggá tesznek minket. De nincs-e nemesebb feladatunk Földön, mint saját és szeretteink boldogságának beteljesítése? És ha meghalnánk célunk elérése előtt, ki fogja beteljesíteni azt? Félbehagyva fog "lógni a levegőben" ítéletnapig?

Szerencsére, a teremtő Isten gondoskodott arról, hogy ne hagyhassuk el a Földet végleg dolgunk végezetlenül. Minden ember feladattal születik meg, amit nem neki, mint embernek, hanem mint léleknek kell végre hajtania, és ha feladata végrehajtása közben elbukna, megkezdi következő életét, hogy folytathassa feladatát ott, ahol félbe hagyta.

A lélek ugyanis nem párolog el a test halálával, hanem csupán kilép a tér és az idő földi fogságából, felszabadul, leveti láncait, és ideiglenesen visszatér Istenhez. A halál pillanatában már tudható, hogy lelkünk végleg megtér Istenhez, vagy pedig visszatérünk a Földre, még egy körre. Ez a vándorlás akár évszázadokba, évezredekbe is telhet, amit a lélek - mivel a tér és az idő fogságából kilép a test halálakor, jobb esetben legalábbis - csupán alvásnak érzékel, mint amikor az ember lefekszik aludni, és reggel felébred, nem tudja, mennyi ideig aludt. Újjászületéskor csupán az adott életfeladathoz szükséges tapasztalatokat  hozza magával, például, ha az rendeltetett el számára, hogy a művészeteken keresztül mutassa az utat az embereknek, akkor kivételes tehetsége a képzőművészetekhez, a zenéhez vagy a tánchoz már egészen fiatal korban megmutatkozik.

A pszichológusok által "deja vu"-nek nevezett érzés sem más, mint a lélek egy emlékképe egy előző életéből, illetve egy korábbi életéből származó álomkép. Azért érezzük egy-egy esemény kapcsán, hogy az már megtörtént velünk, mert esetleg valóban meg is történt, vagy mert egy korábbi életünkben betekintést nyerhettünk álomkép formájában jövőnkre. Ettől természetesen nem leszünk látók vagy jósok, hiszen nem fogjuk tudni a jövő egy tetszőleges részét megjósolni, de biztosak lehetünk benne, hogy amikor előjön az a bizonyos "deja vu", annak oka van.

A lélek tehát dolga végezetlenül nem hagyhatja el a Földet, nem térhet vissza Istenhez, amíg életfeladatát be nem teljesítette, teljen az akár száz, ezer vagy tízezer esztendőbe. Ha elmélyedünk magunkban segítségül hívva a jóga művészetét és a meditációt, megtalálhatjuk saját utunkat, hogy közelebb kerülhessünk célunkhoz. Feladatunk végre hajtása ugyanis saját és szeretteink boldogságát is magában hordozza, de ennél magasztosabb célt is szolgálunk, ami nem más végső soron, mint az emberiség megváltása, visszaterelése a szeretet és a béke útjára, hogy véget érjenek a háborúk, az országok egymás közti viszálykodásai. A Föld mindannyiunk otthona, és mindannyian ugyanattól az Istentől származunk, legyünk akár katolikusok, muzulmánok, buddhisták vagy a természeti népek tagjai. Aki kezet emel embertársára, az önmagára is kezet emel, önmagának és szeretteinek is árt.

Amivel a laikusok és a cinikusok viccelődni szoktak, hogy kavics vagy csiga képében születik újra az, aki bűnös életet él, valóban létezik. A felvilágosult, Isten felé nyílt léleknek amúgy is szenvedést okoz a földi testbe zárt idő elviselése, de hogy semmilyen kommunikációs lehetősége, sőt lényegében az élet jelének kimutatására semmilyen esélye se legyen... ennél szörnyűbb büntetést nehéz elképzelni. Évek, évszázadok, akár évezredek telhetnek el úgy, hogy lelkünk egy kőbe zárva őrlődik magában, és fogalmunk sincs az idő fogalmáról.

Ezen jelenséget nagyon jól bemutatja több film és könyv is, például a Felhőatlasz című film is, ahol Tom Hanks tucatnyi alteregójának mind ugyanaz az életfeladata, aminek beteljesítése  hiányában újra kell kezdenie földi pályafutását, míg végül meg nem világosodik és végre nem hajtja feladatát. A témával részletesen és olvasmányosan foglalkozó mű Haich Erzsébet Beavatás című kétkötetes műve. A könyvben részletes leírást kapunk a lélekvándorlásról, a vallások és kultúrák kialakulásáról, a hiedelmek és babonák világáról, a spiritualitásról, és a leírt gyakorlatokkal felejthetetlen önismereti utazást is tehetünk.