Nézd más szemszögből az életet!

Mi az élet, hogy éljek? Gyakran tesszük fel magunknak ezeket a kérdéseket. A mai anyagias világban elterjedt sztereotípia, hogy az élet akkor jó, ha biztosítva van a kellő anyagi háttér és minél kevesebb a probléma. Legyen jó munkám, amit szeretek, biztosítani tudjam a gyerekeimnek azt, amire szükségük van.

Természetesen mindez nagyon fontos. Teljesen más világban él az, aki nem törekszik ezek elérésére- vagy éppen a neki megfelelőre, mert ugye nincs két ugyanolyan ember. Ez a cikk nem azt fogja hirdetni, hogy ezek a dolgok nem (feltétlenül) szükségesek, hanem megtanít más dolgokat is észrevenni.

Gondolkozzunk el azon, hogy mi a gondolkodás. Alapvetően minden ember úgy gondolja, hogy a mentális hang a fejében az „ő”. Pedig valójában ezek a párbeszédek ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint az illatok, a látott képek vagy a hallott hangok. Ha képes vagy a saját gondolataidra egy külső szemszögből tekintesz, mint például egy tárgyra, akkor valójában ki a megfigyelő?

Mi alkotja az életet? Mit jelent az, hogy élek? Az élet a pillanatokból épül fel. Sokszor mondják, hogy a múlt az volt, a jövő az lesz, a jelen az most van. Éld át a pillanatot. A múlton és a jövőn való rágódás rossz hatást gyakorolhat. Éld át a pillanatot, akkor is, ha nem épp a legjobb életérzés. Ezekből nyered a tapasztalatot, ezekből épül fel az egész életed, lényed és ezekre fogsz majd emlékezni. Legyen sok dolog, amire emlékezhetsz (még akkor is, ha egy részét idővel elfelejted), hogy úgy érezhesd valóban éltél. És ettől függ, hogy „szar” életed van-e. Hogy tudod kezelni a pillanatokat? Ez egy nagyon fontos kérdés és fontos a hozzáállás. A jelent úgy éld meg, hogy az közrejátszhasson a céljaid elérésében. El kell fogadni, hogy történnek rossz dolgok. Ez van, ezt kell szeretni. Amire figyelni kell az az, hogy hogy dolgozod ezt fel. Ha eltörsz valamit vagy beteg leszel, valaki csúnyán átver, esetleg más baj történik, akkor alapvetően rossz történik veled és szenvedsz tőle- ez az általános felfogás. A titok nyitja abban rejlik, hogy ezeket a dolgokat hogyan kezeled: ha úgy tekintesz rájuk, mint a kellő rossz tapasztalat, és e szerint kezeled, akkor egy fokkal bölcsebb lettél és egy lépéssel közelebb jársz a célodhoz.

Mondjuk azt, hogy eddig körülbelül tisztáztuk, hogy hogyan is kell élni. De mi maga az élet és a mi világ? Létezésünk jelentős részében gondolkodunk és képzelődünk. Ez azt jelenti, hogy különböző elvárásaink vannak mind a többi ember felé, mind pedig a világ felé. Félre értés ne essék: személyiségtől és helyzettől függ, hogy mi az az illető elvárás, tehát ez lehet jó is vagy rossz is. Ebben az elképzelt világban szeretnénk elérni a saját céljainkat. Éppen ezért nagyon nehéz objektíven, érzelmektől menetesen gondolkozni. Nem tudunk példának okáért úgy beszélni egy másik emberrel, hogy ne gondoljuk az előző vele kapcsolatos tapasztalatainkra, de ha például egy ismeretlen, akkor öltözködéséből és beszédstílusából is következtetünk. A saját gondolkodásunk és képzeletünk gyakran szükségtelenül is szenvedést okoz. Példa erre: hányszor sértődünk meg hiábavaló dolgok miatt, hányszor idegeskedünk apróságokon, hányszor megy el a kedvünk semmiségektől?

De ismételten hangsúlyoznám, hogy ne essék félreértés. Ha a kis dolgoktól már nem is lép fel hangulatváltozás, elkerülhetetlen az, hogy néha valami előidézze. Tehát kijelenhetem, hogy a szenvedés minden ember életében jelen van. De rossz-e a szenvedés? Szerintem nem. Az ok egyszerű: a rossz dolgok motiválnak. Példa erre: mikor biciklizni tanulsz és pofára esel, fáj és szenvedsz tőle, de legközelebb tudod, hogy ne ess pofára. Tehát a rossz dolog is jók valamire, mégpedig arra, hogy tanulj belőlük.