A karma filozófiája

Élete folyamán legalább egyszer mindenkiben fölmerül a kérdés: van-e a létezésnek értelme, vagy csupa értelmetlen dologból áll?

Kapila Buddha kortársa és a sankhja alapítója volt. A sankhja az indiai filozófia hat klasszikus iskolájának egyike. Kapila ember volt, és akárcsak Buddha, a mindenségről és az életről elmélkedett. Arra kereste a választ, van-e a létezésnek célja vagy nincs. Van értelme vagy nincs? Elmélkedésének eredményeként Kapila kidolgozta az értelmezésnek azt a rendszerét, amelynek központi gondolata a mindenség törvényeire és a beletartozó karmára irányul. Nézetei szerint a természet és a tudat egyesülése teremti folyamatosan a világmindenséget. Mivel tudjuk, hogy sokakat érdekel a jóga, elmondjuk, hogy a sankhja és a jóga együtt olyanok, mint a ló és a lovas kocsi, a fiú és a lány, az éjszaka és a nappal. A sankhja az elméleti alap, amelyre a jóga gyakorlatai épülnek. Mindez elegendő annak megállapításához, hogy általánosságban a karma elméletét a sankhja sarokkövének, a hinduizmus és a buddhizmus pillérének is tekintsük. Amikor affélékről hallunk, mint például a karma elmélete, azonnal számos automatikus kivetítő- és elhárító-rendszer kel életre bennünk. Elfogadjuk a tanítást, mert a karma tantétele igaznak látszik: minden cselekmény vele egyenlő értékű ellenhatást vált ki. Ám furcsa következtetésre jutunk. Azt gondoljuk, ez olyasvalami kell legyen, ami nyilván csakis másokkal fordulhat elő. Gondoljunk bele pontosabban, és a hangsúly kissé eltolódik. Minden tettnek megvan az elkerülhetetlenül velejáró ellentettje. Tehát nincs tett, cselekmény, gondolat, szándék, akarat vagy érzelem, szellemi, fizikai vagy lelki történés, amelynek meg ne volnának a maga következményei.

A karma, ha így jobban tetszik, a newtoni hatás és ellenhatás fizikai törvényének a lelki megfelelője. Newton fizikai törvényével azonos módon a lelki inga is pontosan olyan erővel és távolságról lendül vissza, mint amilyenre az egyik irányba kihúztuk vagy kimozdult. A karma lényegének az alapja, hogy a test és lélek egységének minden irányváltásával és a külső világban kifejezésre jutó minden tettével együtt járnak ezek vonzatai, az elkerülhetetlen következmények.

A karma ugyanazt jelenti a lélekkel kapcsolatban, amit Newton harmadik mozgástörvénye a fizikában. „Amikor egy tárgy ereje hatással van egy másik tárgyra, a második tárgyat ért hatás egyenlő és ellentétes lesz az elsőével." A mozgástörvény hivatalosabb változata a következő: „A hatás és ellenhatás egyenlő és ellentétes, vagyis amikor két test kölcsönösen hat egymásra, az első test által kifejtett erő ugyanolyan mértékben hat a második testre, miközben a második test erőhatása ellentétes az elsőével."

Newton első és második mozgástörvénye szintén a személyiség és a lélek fejlődéséről szóló rejtett paradigma.

• Az első törvény:

Minden test (mindenki) a nyugalom állapotában marad vagy egyenletes egyenes irányú mozgást végez mindaddig, amíg valamilyen külső erő hatást nem gyakorol rá.

Fordítsuk csak le: Ha te nem hagyod abba, amit csinálsz, akkor csinálsz valamit. Ha tovább folytatod, megszerzed, amit ezzel megszerezhetsz. Mellesleg érdemes megfigyelni, milyen találóan jellemzi ez az eszmefuttatás az őrültséget.

• A második törvény:

A lendület változásának mértéke arányos a ráható erő mértékével, és az erő irányában megy végbe.

Tehát: Segíts magadon, és az Isten is megsegít. Ez a mondás hasonló figyelmet érdemel, mint a következő: Ha nem tudod őket legyőzni, tarts velük.

Ugyanez modernebb szóhasználattal: Ússz együtt az árral!) Emberi lényként rendkívül sajátságos helyzetben vagyunk, mert valamiképp mindig valaki más karmájáról van szó. Efelől túl ritkán gondolkodunk el, ha magunkról van szó. Azaz elsősorban csak a magam nevében nyilatkozhatom, és ami engem illet, nem szeretek erről töprengeni. Szerencsétlenségemre képzett vagyok a témában, így nem kerülhetem meg, de még ez is valaki más karmája - erre megvan az automatikus kivetítő rendszerünk.