A mutatványos

A parapszichológiában már nemegyszer bebizonyították, hogy létrehozható egy olyan folyamat, amely eltörli a gravitációt. Néhány parafenomén kismértékben ugyan, de elérhette, hogy egy apró tárgy lebegjen, vagyis megszüntette annak súlyát.

Szerintünk tehát itt csak arról van szó, hogy az akaraterő ennél többre is képes – fokozni kell a hatást, és a végén az ember saját súlyát is legyőzheti, ideiglenesen és lokálisan kemény hatást gyakorolhat a gravitációra! Valamilyen anomáliát előidézhet, legalább annyit elérve ezáltal, hogy az ő teste ott és akkor egy kis időre legyen kivétel a fizikai törvények alól.

Daniel D. Home brit levitáló az 1800-as évek második felében olyasmikre volt képes, mint annak előtte talán egyik sorstársa sem (pedig voltak éppen elegen). Szó sem volt itt holmi misztikus környezetről, hangulatokról és mesterkéltségről. Home ott és akkor emelkedett fel, amikor akart. Nem kellett neki ehhez imádkoznia (nem is volt vallásos ember), ezzel tehát elszállt az egyik magyarázat, ami érthetővé tette volna képtelen képességeit. Home sok száz alkalommal emelkedett fel, akár szabad téren, akár lakásokban, és bárki szeme láttára megtette, ha kérték rá. Kérni persze kérték, a kor neves tudósai, fizikusai, jeles elmék és nem kevésbé jeles szkeptikusok szeme láttára repdesett, ha úgy akarta. Megtette azt is, hogy egy sarokház nagytermének egyik ablakán kirepült az utcai forgalom fölé, körberepülte a házat, és a másik oldalon, a szintén előre kinyittatott ablakon meg berepült. Elment más földrészekre is és ott is tartott bemutatókat. Látták őt a kor nagy és ismert emberei, mint Thackeray, III. Napóleon, Mark Twain és a korabeli pápa is.

Home-nak ezenfelül volt még egy másik, hasonlóan antigravitációs képessége: anélkül, hogy hozzáért volna a tárgyakhoz, képes volt a távolból elérni, hogy azok is elveszítsék súlyukat, vagyis azokat is levitáltatta. A levegőbe emelt a távolból jókora asztalokat, és más bútordarabokat, bukfenceztette őket a levegőben, ide-oda „tologatta" őket anélkül, hogy hozzájuk ért volna. Még nehéz zongorákkal is „dobálózott" a levegőben – ugyanakkor azt is el tudta érni, hogy az asztalon lévő tárgyakat valami módon mintegy „hozzáragasztotta" az asztallaphoz, úgyhogy azok a levegőben bucskázás közben sem estek le róla...

Hogy nem egy csepűrágó mutatványairól volt szó, az is bizonyítja, hogy Home több mint 40 éven át (!) végezte őket, elment bárhová, és szó sem volt valamiféle előre elkészített színpadról, láthatatlan zsinórokról, huzalokról és más efféle cirkuszi dolgokról. Minden alkalommal napvilágnál lépett fel, sokszor szabadtéren, és a korszak számos szavahihető embere látta mindezt, sokan le is írták, megőrizve így az utókor számára e különleges ember még különlegesebb képességeit. Akkoriban még tudományos folyóiratokban is szabadott írni ilyesmiről, ha tehát valaki nem hiszi mindezt, megtalálja a Quarterly Journal of Science hasábjain, ahol nem más, mint az akkori Brit Tudományfejlesztő Társaság elnöke, a világhírű fizikus, W. Crookes áll Home mellé, és igazolja, hogy a lapban leírt „mutatványok" csakugyan megtörténtek a valóságban, és bármennyire is ellenkeznek a tudomány törvényeivel, mégis úgy történtek meg, ahogyan ott olvashatóak.

Home teljesítménye – mai meglátásunk és információink fényében – csak egy mutatványosjellegű demonstrációja volt annak, aminek az emberiség történetében sok évezredes múltja és erős hagyományai vannak. Minden jel szerint a régmúltban is, a közelmúltban, sőt a jelenben és nyilván majd a jövőben is éltek, élnek és élni fognak olyan emberek, akik képesek levitálni.

Senki sem emel óvást és nem is kezd kutakodni a bűvészmutatvány után, mert hiszen „az csak egy trükk", és különben is, „biztosan a bűvész egypetéjű ikertestvére volt az a másik" és jólesően csiklandozza tudatunkat, hogy lám, most láttunk egy nagyon érdekes mutatványt, „vajon hogyan csinálhatta"? Aztán elmegyünk haza, vagy kikapcsoljuk a tévét. Eszünkbe sem jut, hogy amit láttunk az valóság volt, igazi levitáció vagy igazi eltűnés-eltüntetés, és egy sok tízezer vagy százezer éve gyakorolt tudás apró szegmense pergett le a szemünk előtt, miközben mi azt hittük, hogy csak valami cirkuszi mutatványnak voltunk szemtanúi...