A spiritualitás egyfajta befelé irányuló gondolkodás

Salinger Richárd az Élet megoldóképlete című könyvnek a szerzője és többek között úgy vélekedik a spiritualitásról, hogy az egy sajátos befelé irányuló gondolkodás. Továbbá szerinte az ezotéria jelentősen túl van misztifikálva, de létezik a racionalitáson túl is élet, valamint gondolkodásmód.

Az nlcafe oldal készített a könyv szerzőjével interjút, amelyből hasznos információt tudhatsz meg az ezotériáról, valamint egy kicsit megismerheted a szerzőt is. Hozzuk a legjobb részeket az interjúból.

„Mesélnél a pályádról?

Azt mindig is tudtam, hogy író szeretnék lenni. Két sikerkönyvem született az Apám beájulna és A szerelem könyvei. Az Apám beájulnából film is készült, akkoriban rengeteg forgatókönyvön, színdarabon és főleg reklámon dolgoztam. A harmincas éveim elején úgy éreztem, hogy mindent elértem, amit csak szerettem volna. Mindenem megvolt, a napi munkámmal kapcsolatos kisebb problémákon kívül nem voltak gondjaim, viszont mégsem voltam boldog.

Egy furcsa sugallat hatására változott meg az életed, ez hogy történhetett, ha egyszer nem hittél az ilyesmiben?

Soha sem fogom elfelejteni, mert a harmincnegyedik születésnapomon történt. Ültem egy kávézóban a kollégáimmal, és az éves költségvetési terven dolgoztunk, amikor hirtelen úgy éreztem, hogy megszólal bennem egy hang; valami olyasmit mondott, hogy mostantól minden megváltozik. Természetesen nem hittem el, és sokáig nem is változott semmi, csak ez a furcsa érzet fokozódott, úgy éreztem, hogy semmi nem érdekel, ami körülöttem zajlik. Fél évvel később omlott össze teljesen az életem. Egyáltalán nem tudtam odafigyelni a munkámra meg semmire sem, szakítottam a barátnőmmel is. Minden lenullázódott, teljesen elvesztettem a fókuszt.  Akkoriban ment egy ismerősöm egy látóhoz, és jobb ötlet híján úgy döntöttem, elkísérem, hátha nekem is tud segíteni.  A látó azt mondta, könyvet kell írnom, ami tartalmazza az élet megoldóképletét. Én meg azt válaszoltam, hogy ez hülyeség.

Hittél a képletben?

Az egyik nap hittem, a másik nap nem. Amikor épp igen, akkor azt hittem, úgy lehet majd használni, mint amikor a bankautomatánál beütjük a kódot, és kijön a pénz. Tehát azonnali, kézzelfogható megoldást vártam volna. De egy idő után már nagyon hosszúra nyúlt a munka, és leginkább szerettem volna abbahagyni az egészet. Csak be akartam fejezni a könyvet, és semmi más nem érdekelt. Többször próbáltam feladni is, de olyankor mindig megfájdult a hasam – még az orvosok sem tudtak vele mit kezdeni –, és egészen addig fájt, amíg nem folytattam az írást.

Sok helyen be is csapják az embereket, nem?

Ez szerintem erős kifejezés.  Ez inkább egy közös játszma a tanár és a diák között. Az ezotéria önismeretre tanítana, de a legtöbben nagyon félnek megismerni saját magukat. Igazából sokan nem akarnak tanulni, csak úgy szeretnének tenni. És a nemfejlődésnek is megvan a maga szabályrendszere és ritmusa, érthetetlen ígéreteket hallgathatsz végig, aztán pedig nem történik semmi. Sokan szívesebben hisznek egy olyan módszerben, ahol semmit sem kell tenni, mint ahol meg kell dolgozni azért, hogy elérjenek valamit.”

Te hogyan vélekedsz a spiritualitásról? A személyes véleményem az, hogy valóban egyes területeken vannak olyan ezotériukusok, akik hajlamosak a hatásvadászatra, viszont ez nem vesz el az ő szakértelméből. Ugyanakkor ez a legtöbb embernek egyáltalán nem szimpatikus és pont a hatásvadászás miatt tartják magukat távol a témától és gondolják azt, hogy ez csak átverés. Örülök, hogy végre egy ezen a téren elismert ember ki meri ezt mondani.