Szellemi hierarchia az ezotériában

Az ezotériával nagyon sokan nincsenek tisztában és lényegében nem is tudják, hogy mi az igazi értelme. Nagyon fontos szerepet játszik a szellem, a lélek az ezotériának az egész világában. Cikkünkben kitérünk a szellemi hierarchiára, ami egy központi eleme az ezoterikus gondolkodásnak.

Az ezoterikus szellemi hierarchia távol áll attól, amit az emberi társadalomban eltorzult módon tapasztalhatunk meg e fogalom alatt gyakorlatilag naponta. A hierarchia szó jelentése a szentek uralma. Szabó Judit Az Ezoteria kézikönyve művében úgy értelmezi, hogy ez azt jelenti, hogy a világ, vagyis a mikrokozmosz és makrokozmosz felépítése piramisszerű, ahol a piramis csúcsán a legnagyobb szellemi érték áll. Ez nem más, mint az, ami a legközelebb van a tökéletességhez, a halhatatlansághoz, az egységhez, és ami áthatja az egész rendszert. A piramis alján pedig az helyezkedik el, ami ettől a tökéletességtől a legtávolabb áll. Ez például az ember biológiai felépítésében azt jelenti, hogy legfelül az agy áll, amely nélkül nem lennénk az, ami és amely az egész létünket áthatja. Az agy a legtökéletesebb szervezésű, legérzékenyebb, leginkább pótolhatatlan szervünk, amely nem tud szaporodni. Más szóval: ő az egy, amely jelen van egész fizikai valónkban, minden sejtünkre hat. A piramis alján például a hámsejteket találjuk, amelyekből gyakorlatilag számtalan van és gyorsan képesek regenerálódni, szaporodni, de „felfelé", azaz a fejlettebb rendszerekre, mint például vérkeringés, idegrendszer, nincsenek hatással. A piramis csúcsa az égi minőséghez áll közel, az alja pedig egyértelműen a földi minőséghez, az anyaghoz.

A szellemi hierarchiát képzeletben a következőképpen lehet elképzelni: a csúcson a Teremtő, az Egy, a tiszta szellem áll, alatta a teremtett szellemi világok, legalul pedig ezek leképeződése az anyagba, azaz a fizikai létünk. Fontos megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy az ezoterikus tanítások az anyagot összesűrűsödött szellemként értelmezik, azaz nem szakítják ketté a szellemet és az anyagot egymástól, hanem csupán a formájuk alapján különböztetik meg. A szellemi hierarchia további jellemzője, hogy aki vagy ami felül van, az látja, érzékeli azokat, akik, vagy amik alatta vannak, és bármikor hatással lehet rájuk, ez viszont fordítva nem igaz. A hierarchia alsóbb szintjén lévők nem látják a felettük levőket, és nem tudnak hatni sem rájuk értelemszerűen. A szellemi és az emberi hierarchia egyik legdöntőbb és legjelentősebb különbsége a szeretet. Például a szellemi hierarchiában minél feljebb helyezkedik el valaki, annál több és tökéletesebb benne a szeretet, a szellemi képességei mellett. Ez egyenesen arányos fordítva is, hiszen minél alacsonyabb szinten áll egy lény ebben a hierarchiában, annál távolabb van az isteni szeretettől és egyben a tökéletességtől is. Továbbá ez a minta tapasztalható a valódi, szellemi szabadság esetében is, ugyanis minél magasabb szinten áll valaki a szellemi hierarchiában, annál nagyobb a szabadsága is és minél alacsonyabb szinten van valaki, annál korlátozottabb. Ez pedig már nem csak a szabadságára vonatkozik, hanem az egész életére.

A szellemi hierarchia további jellemzője, hogy minél magasabb szintre jut el benne valaki, annál nagyobb és több ereje is lesz a jövőben. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan növekszik felelőssége is és az alatta lévők javára végzett szolgálat mértéke is. Az emberiségnek az archaikus korából erre remek példa, hogy amikor a királyok voltak a legmagasabb szintű beavatottak, így a népet a legmagasabb szellemi szinten lévő, legszélesebb látókörű, legbölcsebb ember vezette. Ő volt, aki az egész országot szolgálta, hiszen a beavatás fokozatain csak akkor tudott túljutni, ha egyéni hatalomvágyát képes volt legyőzni. Noha ez nem mindig valósult meg, viszont a mai társadalomban ez szinte lehetetlen.