Abszolút akarat, kedvező és ártó perdiszpozíciók

Az emberben meglévő és ható Ód általában a belső és a külső erők együttes összege, tehát először is eredménye (kifejeződése) annak, ami benne születésekor asztrológiai szempontból rögzült, (lecsapódott), másodszor az azt követő (eseménydátumoknak megfelelő) fejlődés eredménye.

Az Ód mennyisége (kvantitása) és minősége (kvalitása), valamint összetétele (kombinációja) az ember testi- emocionális viszonyai és annak megfelelő reakciói szempontjából, de fejlődésére nézve is döntő fontosságú, mert - a legtöbb lélek szerencsétlenségére - vonzerőt fejt ki, amely az (legtöbbször tudattalanul ható) abszolút akarat diszpozícióit követi. Ebből adódik egy alap, amelynek jelentőségét nem lehet túlbecsülni.

Már a Szent Könyvben is az állt - és ez a legtöbb ember számára érthetetlen, hacsak nem értelmezi túl naiv módon - „akinek van, annak adatik!” Ha ezt átértelmezzük az említett természeti (elementáris) erőre, se kevesebbet, se többet nem állít, minthogy a már meglévő erők további, azonos jellegűeket vonzanak úgy, hogy gyakorlatilag csak az „táplálkozik”, ami megvan. Hogy mit jelent ez egy hanyatló embernél, micsoda ereje kell, hogy legyen ránézve a „lefelé húzásnak”, azt mindenki elképzelheti.

Szerencsétlen esetekben könnyen megtörténhet, hogy valaki - még pozitív cél kitűzése mellett is - olyan erőket kelt életre magában, amelyek az összes poklot feltépik benne, és még továbbiakat vonzanak magukhoz a (külső) elementáris birodalomból. Itt is előre kiszámítható, hogy „a gonosznak folyamatosan gonoszt kell szülnie”.

Segítő és ártó elrendelések

Mindannyian magunkkal cipelünk perdiszpozíciókat (segítő, akadályozó, sőt néha veszélyes eleve elrendeléseket), és a fejlődés érdekében a gátlókat „emelőként”, ha szükséges, „feszültségi tényezőként” használhatjuk.

Azt tudnunk kell, hol helyezkednek el képességeink és terheléseink, és általában éppenséggel, sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy magunkat objektív módon ítéljük meg, (barátaink sem mondják meg nekünk a teljes igazságot és „ellenségeinktől” sem akarunk tanulni, bár ők leginkább „erre használhatók”). A pozitív vagy negatív pontok testi vagy lelki-szellemi irányban helyezkednek el. Mindkét irányt, amint már említettük, az Ód (delejerő) határozza meg, amely eddigi életünk eredményeképpen juthat érvényre, és az akarat segítségével (és a kozmikus akarat tudatos felhasználásával) lehet megváltoztatni.

A szellemi és a lelki momentumok éppúgy prédául vetik a horoszkópot, mint a testiek. Sajnos, kevéssé ismert tény, hogy minden állatövnek, vagyis annak a jelnek, amelyben az újszülött meglátta a napvilágot, megvannak a maga testileg (szervezetileg) „gyenge pontjai”, amelyek az egyén életének kritikus időszakaiban elsőként válnak sérülékennyé vagy betegszenek meg. Ezeket a „támadáspontokat” a jel hatóereje befolyásolja, vagy erősíti, viszont enyhíti csillagállománya, a „házigazda” helyzete, és az általa képviselt „ház”, akár „kardinális” módon dominál, akár „fixen” rögzült, vagy „mozgathatóan” befolyásolható.

Az Ód és az elemi erő a legfinomabb rezgésekre is reagál és engedelmeskedik a vonzás törvényének (szimpátia: azonos az azonoshoz, „akinek van, annak adatik”, a gonosz egyfolytában gonoszt teremt, míg a jó jót). A felülről lefelé haladó erők megfelelnek egymásnak, hatnak egymásra, kommunikálnak egymással: a teremtmény javára vagy pusztulására, amely alá van vetve befolyásaiknak. Csak a szervezet minden egyes részének - extrémitásoktól mentes - képzése, harmonizálása teremti meg az egészséges, boldog életet, amely bőség és siker nélkül elképzelhetetlen.

Képek: letkerdes.blogspot.ro és szabadonebredok.info