A napfonat, mint „vevőkészülék”

Vannak dolgok, amelyeket különösen a szívünkön viselünk, vannak idők, amikor azt kívántuk volna, hogy több erőt tudjunk kifejteni. Vannak olyan fejlődési szakaszok, amikor viharosan „hajtott” minket előre valami áramlat, ami elragadott, egy kedvező „iram”, amely kifejezésre juthat bizonyos asztrológiai aspektusokban.

Először emlékezzünk a tényre, hogy „elrontjuk” szervezetünk halhatatlan részeit, és azt az emberi-földi részt, amelynek dolga, hogy emezt szolgálja, ha elveszítjük meggyőződésünket, hogy egyek vagyunk a világmindenséggel. Vagy hogy halhatatlanok vagyunk, hogy együttrezgünk minden létezővel, a vonzást, a harmóniát, az egyetértést, a szeretetet minden iránt, ami létezik.

Ennek belátásából gyakorlati következtetéseket vonunk le, és felállítjuk az itt következő gyakorlatrendszert.

Tudjuk, hogy a köldök környékét a napfonat zárja körül, egy idegi rendszer, amely egy fontos mágikus központtal (csakra) működik együtt és közvetít a kozmikus sugárzás és a teljes emberi szervezet között. Mint ahogy dörzsöléses masszázzsal élénkíteni lehet a bőr tevékenységét, kinyílnak a pórusok és jobban átjárja a vér a bőrt, nagy mértékben befolyásolva ezzel az egész vérkeringést, ugyanígy tudjuk élénkíteni, erősíteni a napfonat és a vele együtt rezgő csakrarendszer funkcióit. Így tudjuk alkalmasabbá tenni a (kívánt) kozmikus rezgések felvételére, feldolgozására, azzal a szuggesztív beállítódással, hogy elhárítunk minden káros vagy zavaró sugárhatást.

Ha egészséges a tüdőnk és erős a szívünk, fekve végezzük el a következő gyakorlatokat.

1- Mélyet lélegzünk és gondolatban elszámolunk 30-ig. Amikor kilégezünk, üres hasunkat - legkorábban evés után két órával - annyira behúzzuk, amennyire csak lehet.

2- Lassan belélegzünk, egymás után töltjük fel hasunkat, mellünket és a tüdőcsúcsokat.

3- A belélegzett levegőt többször, kezdetben háromszor „felpumpáljuk” a mellbe a has behúzásával, majd fordítva.

Ha néhány nap elmúltával kiderül, hogy ez a légzésforma nem tesz jót, abba kell hagyni, és egyelőre csak a szuggesztív lélegzésre kell korlátozni a gyakorlatot, vagyis az oda-visszapumpálás folyamata nélkül. A három fázist annak erőteljes elképzelése mellett végezzük el, hogy a csakrák kívánt élénkítése bekövetkezik, a kozmoszból (a csillagzati) rezgéseket fokozott mértékben fel tudják fogni, és ahogy elképzeljük, „feldolgozzák” és felhasználásra is átadják.

Több héten át végezzük ezt a gyakorlatot lassan, fokozatosan emelve a pumpálás ritmusát 6-szorosra, 10-szeresre, naponta egyszer. Közben pedig célszerű erősíteni a képzelet munkáját addig, amíg az áramlatok nem válnak lelkileg láthatóvá. Néhány hét után bővítsük ki a gyakorlatot azzal, hogy hagyjuk abba a „különleges lélegzést”, és már csak - „elengedve magunkat”, tehát „csendbe” vonulva vegyük fel a világmindenségből származó harmónia rezgéseit (naponta egyszer, 15-20 percig). Ismét 4-6 hét eltelte után vegyük fel ezt a gyakorlati beállítódást napi tudatunkba: „hagyjuk” magunkba folyamatosan behatolni a kozmikus segítő áramlatokat, és együttrezgünk velük harmóniában és higgadt vidámsággal, és nem hozhat ki minket semmi a nyugalmunkból, ami földi eredetű.

Képek: nadishop.hu és rejtelyekszigete.com