Ilyen a hiteles ezoterikus tanító!

Soha nem volt mindegy az, hogy kitől tanulunk. Értelemszerűen, az igazi és egyben hiteles mester átadhatja az értékes tapasztalatokat, tanokat és mindenben segíthet téged. Ha viszont egy olyan embertől szeretnénk tanulni, aki nem mester, maximum csak annak vallja magát vagy mások annak hiszik, akkor tévúton fogunk járni. Cikkünkben részletesen boncolgatjuk ezt a kérdést.

Egy igaz mester gondolatai

„Számos nyugati kereső tévesen azt hiszi, hogy az, aki ékesszólóan ír vagy beszél a metafizika kérdéseiről, az máris mester. A mester előfeltétele egyrészt, hogy tetszés szerint be tud lépni a lélegzetnélküli állapotba (szavikalpa szamádhi), másrészt az örök üdvösség (nirvikalpa szamádhi) megtapasztalása. Amint a risik rámutattak, egy halandó csupán e készségek felmutatásával bizonyíthatja be, hogy úr a mája, a kozmikus káprázat dualista világa felett. Egyedül ő jelentheti ki megvilágosodása mélységéből: 'Ékam szat' (egyedül az Egy létezik).

A gurunak az a dolga a világban, hogy enyhítsen az emberiség szenvedésein, akár spirituális eszközökkel, akár tanácsadással, akár akaraterő átadásával vagy a betegség átvállalásával."- írja Jogananda

Egy mesterrel kapcsolatban tehát csak a fenti gondolatok számítanak, az összes többi tulajdonsága pedig gyakorlatilag csak másodlagos lehet. Kiemelnénk a segítség szót! Egy mester, ugyanis pontosan ezt teszi, mindig segít a tanítványainak. Nem a saját önön érdekeit nézi, hanem mások érdekeit helyezi előtérbe. Persze mindezt csak, akkor, ha a tanítvány is megérett a tanításra.

Az ezoterikus végső cél a legfontosabb

„A hamis tanítók és a szemfényvesztők között csak az tudott régen is és ma is eligazodni, aki tudja, mit keres. Aki úgy gondolja, hogy a végcél a test legyőzése, az biztosan beéri egy szöges deszkán fekvő fakírral, mint mesterrel. Aki pedig úgy véli, hogy a végcél a tudás, az beéri egy mentálisan jól felkészült, tömeg előtt kitűnően beszélő elméleti oktatóval. Ezért fontos mindig emlékezni az ezotéria végső céljára: a megszabadulásra, a visszatérésre az isteni létállapotba. Mivel manapság igen bátran többen is kijelentik magukról, hogy ők megvilágosodtak, érdemes tudni, hogy mit jelent a szavikalpa szamádhi és a nirvikalpa szamádhi, amit Jogananda mester írásában olvashattunk. A bonyolult magyarázatok elkerülése végett: ez olyan tudatállapot, amelyben megszűnik a légzés és a pulzus (természetesen az illető életben marad). Ez nem fakír gyakorlat, hanem az Egység tudatállapotának levetülése az alsóbb síkokra.”- írja Szabó Judit Az ezotéria kézikönyve című művében.

Mi a célunk? Kit nevezünk jó mesternek? Ezeket a kérdéseket nem is lehet különválasztani, hiszen az egyik függ a másik válaszától. Ahogyan Szabó Judit is írta a céltól függetlenül beérhetjük akár egy fakírral is vagy akár egy jó tanácsadóval is. Ha mi magunk is mesterré szeretnénk válni mondjuk a szónoklásban, akkor egy jó szónok is lehet ideális mester a számunkra. Ha viszont az ezotériát tartjuk szem előtt és ezen a területen szeretnénk elérni a célunkat, akkor egy jó szónok már nem lesz ideális mester a számunkra, de még csak egy ezotériában jártas személy sem. Ez esetben ugyanis a megszabadulásra kell gondolnunk és az isteni létállapotba való visszatérésre. E célokban pedig csak olyan ember tud segítségünkre lenni, aki már a földi létében fölülkerekedett a poláris világon.

Forrás: Szabó Judit Az ezotéria kézikönyve

Képek: homokmandala.blogspot.ro