A „felhőtörő ágyú"
hirdetés
Amit most előrebocsátok, azon a kedves olvasó egy pillanatig sem fog csodálkozni, sem megütközni. A találmány, amelyről alább szó lesz, nincs elismerve semmilyen tudományos fórum, intézmény által! Egyszerűen csak annyi tudható róla, hogy (mindezek ellenére) működik.
Wilhelm Reich osztrák tudós ötletéről van szó. Reich pszichológus volt, aki annak idején még magánál a nagy Freudnál tanult (bár annak nagysága, itt nem részletezhető okok: utólagos, hamisításokra utaló felfedezések miatt mostanában erősen megkopni látszik...), azt állította, hogy van egy általános energia, amely mindent mozgat, beleértve még az időjárást, sőt az emberi pszichét is. Ezt a rejtélyes erőt ő orgonnak nevezte el. Azt állította, hogy bizonyos műszerekkel is mérhető az orgon jelenléte a természetben. „Természetesen” körbemosolyogta őt a tudományos világ – mit sem segített az a tény, hogy maga is tudós ember lett volna. Az akadémikus, vagyis a merev, vaskalapos, maradi tudomány és világszemlélet emberei azonnal és habozás nélkül kiközösítik maguk közül mindazokat, akik a parajelenségek mellé állnak, akik bármilyen, létező tudományos dogma ellen lázadnak, azt kritizálni merészelik. Reich is így járt hát.
hirdetés
A kutató a tengerparti homok révén fedezte fel az orgont. Úgy vélte, a homokból valamilyen sugárzás árad. Épített hát egy szerkezetet, amelyet kitéve a homokra összegyűjthette ezt az energiát. A Reich-féle „orgonakkumulátor” egy telefonfülkére .emlékeztetett, amit a strand homokján felejtettek. Reich mindenesetre azt állította: aki az ő „akkumulátorában” üldögél bizonyos ideig, az feltöltődik orgonenergiával. Ő maga rákos egerekkel kísérletezett, és megállapította: ha azok naponta fél órát töltenek az orgonakkumulátorban (= gyűjtőben), tovább élnek, mint a kontrollcsoport egerei, amelyek természetesen nem részesültek ebben a terápiában. Azt kell mondanunk, hogy Reich mintegy mellékesen felfedezett egy esőcsinálási módszert.
Ő ugyan nem ezt célozta, arra gondolt, az „ágyúval” azért idéz elő esőt, hogy a légköri káros anyagokat az esőcseppek milliárdjai lehozzák a földre. Az orgonágyúval képes volt a kis szemerkélő esőtől a nagy felhőszakadásig bármilyen fokozatú csapadékot előállítani.
Az orgonágyú pontos tervrajzai sohasem kerültek nyilvánosságra, legalábbis nem tudni erről. Reich persze, mint egy monomániás őrült – más kifejezéssel élve: célratörő tudós! –, meg volt győződve, hogy minden légköri csapadékot az orgon koncentrációja okoz, de az ellenkezőjéhez: az aszályhoz is van köze. Arra törekedett hát, hogy a légkörben lévő orgon mennyiségét ellenőrizze, szabályozza, uralja.
1953 júliusában az amerikai sajtó megírta, hogy túl vannak az időjárás első sikeres irányítási próbáin. A szerkezet fotója is megjelent itt-ott. Bizonyos értelemben Reich a találmánya áldozata lett. Mondhatnánk úgy is, hogy áttételesen a találmányáért áldozta az életét. Többször beperelték csalásért, a fentebb leírt sikeres esőcsináló kísérletei ellenére is tagadták az orgon létezését és így persze az orgonelven alapuló, működő szerkezeteket is egyszerűen csalásnak minősítették. Az egyik ilyen alkalommal megsértette a bíróságot, mire cellába záratták – 1957-ben a lewisburghi szövetségi börtön egyik cellájában érte a szívroham. Ha kint van szabadlábon, azonnal jön érte a mentő, börtönviszonyok között sokkal tovább tartott, így hát a feltaláló meghalt, mire segíthettek volna rajta.
Könyveit elégették, jegyzeteit lefoglalta az FBI (más források szerint a CIA), elzárta a világ elől, és ezek a jegyzetek még ma is ott lapulnak valamelyik páncélszekrényben.
Forrás: orgonit.biz, eletenergia.com
Képek: zeroequalstwo.net, wikipedia