Mágiák titkai - A nekromantia

A halottidézés a mágia legrégibb műveletei közé tartozik. Szertartásai már az ókorban ismeretesek voltak. Európában előszőr Agrippa foglalta egységes formába a halál utáni állapotra vonatkozó ismeretket.

Agrippa szerint „a pogány filozófusok is hisznek a túlvilági igazságszolgéltatásban s azt Adrasteának nevezik, azaz isteni törvények hatalmának, melynél fogva jövendő időkben mindenkinek a szerint mérnek, ahogyan korábbi életben cselekedett, úgy hogy, aki előz életében igazságtalanul uralkodott, a másikban rabszolgaság állapotába kerül. Aki kezét vérrel mocskolta be, ugyan ezt a megtorlást kell elszenvednie, és aki állati életmódot folytatott, állati testbe fog születni és abba lesz bezárva. Amilyenek az emberek erkölcsi szokásai ebben az életben, ugyan olyan hajlamokat követnek többnyire a másvilágon is. Amit egykor az életükben tette, azt megőrzik emlékezetükben és pedig annál erősebben, mivel az élet különböző intézményei, táplálékról való gondoskodás kényszere, az utódok, az üzlet és a szórakozás, úgy mint a sűrű test korlátai, elesnek. Most ezek a fantazmák annál hevesebben rohanják meg, aszerint, hogy az ilyen lélekben az isteni szikra többé, vagy kevésbé van elhomályosulva, vagy teljesen kialudva, amihez még gonosz démonok rémképei és káprázatai is járulnak. Úgy, hogy a lélek egyszer a vágytól valami képzelt jó után, amiben élete során része volt, szenved, anélkül, hogy ezt elérhetné, majd meg azt hiszi, hogy vágyainak tárgyát már eléri s ekkor a démonok még nyersebb kínok felé ragadjál el.

Így a költőknél például Tantalus nem tudott enni, Sardanapal nem tudott ölelni, míg Midas király aranyat megragadni, Sisiphus a szikláját felrögzíteni. A régiek ezeket a lelkeket lemuroknak nevezték el. Legkegyetlenebbül azonban a harag indulatai mozgatják az ilyen lelkeket, gyűlöletük miatt, vagy valami képzelt bajért, amely őket feneketlen rosszindulatra ösztönzi és a legnagyobb ijedelmüket okozza.”

Világos, hogy Agrippa felismerte a lelkek asztráltestben való továbblépésének lehetőségét. A hermetikus mágia tanításai szerint csak azokat a szerencsétlen lelkeket lehet megidézni, akik még asztráltestükben lárvaként tengetik nyomorúságos árnyéletüket. Ezeknek a lelkeknek tápláléka a frissen ontott vér gőze, méz és különféle szimpatikus anyagokból előállított gáznemű anyagok, füstölők. A szellem az áldozatul hozott ingredienciák párájában jelenik meg az idézési szertartás során.

Előírás szerint össze kell gyűjteni az elhunyt ruhadarabjait, kedvenc tárgyait, irományait. Fényképét két gyertya közé állítjuk az oltárra s vele szemközt egy széken elhelyezkedve, füstölőt gyújtunk, majd lelki szemünk előtt felidézzük arcát, alakját s hangosan hívjuk, szólítjuk őt. Az idézést több napon át megismételjük, míg a szerint az állapot szerint, amelyben van, előbb, vagy utóbb meg nm jelenik. A fantazmának, vagy a halott asztráltestének világosan felismerhető körvonalakat kell nyernie az oltári füstölő párájában.  Egy idő után hallani fogjuk a hangját, érezni fogjuk a jelenlétét s idegrendszerünk titkos kapcsolótábláján keresztük érintkezni tudunk vele. A halottal való érintkezést teljesen rendszeressé lehet tenni s így annak a félelmessége megszűnik, mint ahogy az atlanti polgár szabadon érintkezett elődeivel és az asztrálvilág lényeivel.

Kép: darthigormortis.deviantart.com