Tündérmese vagy valóság: Te mihez ragaszkodsz igazán?

Amikor megismerünk valakit, akaratlanul is felruházzuk őt számunkra vágyott jellemzőkkel, tulajdonságokkal, értékekkel. Ebbe az elvárásainkból felépített képbe aztán sokszor még azután is görcsösen kapaszkodunk, miután egyértelművé vált, hogy nem az adott férfit szeretjük, csupán az általunk rávetített ideált.

Mindannyiunknak vannak ideáljai. Ezek az eszményképek számos forrásból építkezhetnek, s az élet különböző területein gyakorolnak befolyást a választásainkra, a döntéseinkre. Természetesen a párkeresés is ebbe a kategóriába tartozik. Hajlamosak vagyunk ugyanis idealizálni az éppen mellettünk lévő férfit, s így olyannak látni őt, amilyennek látni szeretnék, nem pedig, amilyen az ő valódi személyisége. Ez pedig keserű csalódáshoz, vagy eleve kudarcra ítélt próbálkozáshoz vezethet, melynek célja a választott férfi megváltoztatása.

Nem önmagukban az ideálok létezése, s azok viselkedésünkre gyakorolt hatása jelenti azonban a problémát. Fontos ugyanis, hogy tisztában legyünk azzal, számunkra mely értékrendbeli jellemzők, valamint milyen belső vonások és tulajdonságok lényegesek. Tudnunk kell, hogy mire van szükségünk. Ismernünk kell önmagunkat, és azt, hogy pontosan mit keresünk a másikban. Nem szabad hagynunk azonban, hogy ezek az eszményképek irányítsák a választásainkat. Ahelyett, hogy célunkká az ideálok kergetése válna, arra kell törekednünk, hogy megteremtsüka vágyaink és a valóság közötti egyensúlyt.

Kislányként természetesen még sokat ábrándozunk arról a bizonyos fehér lovon érkező szőke hercegről. Aztán, ahogyan felnövünk, megtapasztaljuk, hogy a tündérmesék világa nem lehet a valóság. Hiszünk, szeretünk, adunk, csalódunk, folyamatosan tanulunk, mígnem rájövünk, pontosan mire is van szükségünk. Párkeresés esetén tehát lényeges a számunkra nélkülözhetetlen jellemzők felismerése, és meghatározása, látnunk kell azonban, melyek azok a tényezők, melyekből szükség esetén képesek vagyunk engedni. Ennek mérlegelésében a korábbi tapasztalataink átértékelése - akár egy szakember támogatásával - nagyon sokat segíthet.

Fontos, hogy felismerjük, ha egy olyan párkapcsolatban vagyunk, melyet egy hamis ideálra építve tartunk fenn. Nem szabad ugyanis a másik személy megváltoztatását célul kitűzve negatív élmények forrásává tenni egy alapvetően szeretetre és tiszteletre épülő emberi kapcsolatot. Nőként olyan társra vágyunk, aki mellettünk áll, megbecsül, támogat, inspirál, szórakoztat. Egy férfire, aki megérinti a lelkünket, elgondolkodtatja az elménket, és lángra lobbantja a testünket, miközben önmagunkért szeret. Vágyunk arra, hogy kinyitva a lelkünket, felfedhessük a sebezhetőségünket, megmutathassuk a valódi énünket, s hogy az általunk választott férfi az értékeinket meglátva, a hibáinkat ismerve bennünket akarjon. Elfogadást azonban csak akkor remélhetünk, ha arra mi magunk is képesek vagyunk. Fogadjuk el, és szeressük tehát a férfit önmagáért, ne pedig a képet, amilyenné az ideálunk alapján formálni szeretnénk őt. Ha pedig túl nagy a szakadék a vágyaink és a valóság között, akkor inkább tegyünk pontot a párkapcsolat végére ahelyett, hogy folyamatosan fájdalmat okoznánk benne egymásnak.

Forrás: Harmonet

Képek: cosmopolitan.hu, noivilag.hu