Halott festők élő kézjegyei

Az 1949-ben született Luiz Antonio Alencastro Gasparetto brazil klinikai pszichológus a kreatív médiumitás egyik legfigyelemreméltóbb gyakorlója. Gasparetto - pszichológiát praxisa mellett - festő médiumként szinte egyedülálló módon készít képeket. A legkülönfélébb stílusokban idéz meg elhunyt festőművészeket.

Ezek az alkotások transzállapotban szület­nek, ilyenkor Gasparetto szeme többnyire csukva van. a képeket pedig festékbe már­tott ujjal gyakorlatilag vakon hozza térne. Szintén példa nélküli jelenség az is, hogy egyszerre nemcsak két kézzel, de eseten­ként mindkét kezével és mindkét lábával is képes egyidejűleg különböző képeket festeni. A sajátos technikáiról számtalan filmfelvételt készítettek. Képei rendkívüli gyorsasággal készül­nek el, szinte pár perc alatt, de előfordult, hogy egyik-másik komoly festménye ötven másodperc alatt született meg. Ez a képtelennek tűnő sebesség a kreatív médiu­moknál a legkülönfélébb nullájukban is jellemzőnek nevezhető. Például az író médiumok pár óra alatt terjedelmes regényeket is képesek lejegyez­ni, Gasparettónál - a róla készült do­kumentum fel vétele ken is jól látható­an - a transzállapot rángásszerűen gyors végtagmozgásokat   eredményez, ezek azonban teljes mértékben koordináltak, dacára annak, hogy az eredményességet szemmel nem kontrollálja,

Luiz Gasparetto, aki ezen a módon ed­dig több mini tízezer képet készített -szkeptikusok jelenlétében is rendszeresen tart nyilvános bemutatókat, a művek sajá­tos elkészítési módjával kapcsolatosan így semmiféle csalásra utaló gyanú nem me­rülhet fel. Függetlenül a festmények túlvilá­gi eredetének kérdésétől, az alkotás ilyetén módja pszichológiailag és fiziológiailag is nehezen magyarázható, a tudatműködések extrém jellege emellett a paranomiális ké­pességek közreműködését is felveti.

Gasparetto képeinek másik megdöb­bentő vonása, hogy ismert - már nem élő - festők stílusában készülnek, gyakran a művészek grafológiáikig is hiteles aláírá­sával együtt. Gasparetto szerint Picasso, Toulouse, Lautrec, Modigliani és más festők egész egyszerűen rajta keresztül nyil­vánulnak meg, ilyenkor a teste a túlvilági lelkek számára pusztán eszközül szolgál. Noha ez a felfogás a spirituális és ezoterikus körükben magától értetődőnek szá­mít, egyértelmű tudományos bizonyíték nincs rá. így - mint általában a túlvilággal kapcsolatos hiedelmek - világnézeti kér­désnek tekinthető.

Luiz Gasparettóhoz hasonló képessé­gű festőmédiumként sokat vizsgálták az angol Matthow Mannínget, zenei médi­umként például - a később bemutatott - Liosemary Brownt, de írómédiumként idesorolhatjuk akár a Seth Könyvek le­jegyzőjét. Jane Robertset is vagy korábbi elődjét, Pearl Curannt. E téren gyakorla­tilag a kísérletek „hőskorához" kanya­rodtunk vissza, a parapszichológiai - ak­kor még pszichikusnak nevezett - kuta­tások ugyanis jó százötven évvel ezelőtt éppen a médiumi vizsgálatokkal vették kezdetüket.

Ennek az időszaknak a médiumitáson és a túlvilág teóriákon jóval túlmutató eredményeket köszönhetünk, így az érzékszerveken túli észlelések (ESP) és a pszichokinózís paranormális képességei­nek feltérképezését, valamint a tudatálla­potok és a pszi jelenségek összefüggései­nek mélyebb megértését. A Gasparettóhoz hasonló médiumok azonban újra és újra elgondolkodásra késztetik a szkeptikusabb pszi-kutatokat is arról, hogy tudatműködéseink egy nagyobb, testen vagy agyi folya­matokon túli dimenzióban is értelmezhető­ek.

Kép: rejtelyekszigete.com